Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Get woke, go broke – ez a posztmodern szólásmondás magyarul nagyjából annyit tesz: eszmélj, és becsődölsz. A közmondást az angol ajkú világban egyre többen használják. Valamiféle trend látszik ugyanis kirajzolódni: valahányszor egy cég leteszi a garast a baloldal progresszív „felvilágosodása” mellett, egyre rosszabb pénzügyi teljesítményt produkál. A fogyasztóknak a jelek szerint ugyanis nincs ínyükre a folyamatos ideológiai nyomás. Ennek ellenére egyre több vállalat lép a progresszív politizálás ösvényére.

Árkot ásni az otthonokban

A híres képregénygyártó DC Comics eladásai tavaly óta csökkennek, ami nem kis részben annak a következménye, hogy Superman az utóbbi időben klímaaktivista kijelentéseket is tesz. A szuperhős legújabb kalandjai esetében a progresszív propaganda a minőség rovására bontakozik ki: az egyik epizód borítóján például egy olyan klímatüntetést ábrázolnak, amely nem is szerepel a képregény cselekményében. Valószí­nűleg azért, mert a kreatívcsapat előbb rajzolta meg a kötelező ideológiai üzenetet hordozó borítót, és csak ezt követően kezdett el arról tanakodni, hogy miként is illeszthető be egy klímatüntetés Superman kalandjai közé. Hasonló a probléma Superman melegségével is. A szuperhős szexuális irányultsága gyakorlatilag minden előzmény nélkül, a semmiből tárul az olvasó elé. Superman férfi partnerének karaktere a coming out előtt súlytalannak számított, a szuper­hős csak néhányszor találkozott vele az eseményt megelőzően. Ezért a férficsók meglehetősen kizökkentőnek és a történetbe nem illőnek hat.

“A fogyasztóknak nincs ínyükre a folyamatos ideológiai nyomás”

A fogyasztók nem csak a képregénygyártótól fordulnak el: a sorozataiban és filmjeiben nyíltan baloldali üzeneteket közvetítő, gyártói között az Obama házaspárt is felvonultató Netflix 2021 második negyedévében négyszázharmincezer feliratkozót veszített el – csak az Egyesült Államokban. S ha már a mozgóképnél tartunk: 1998-ban, a Titanic debütálása idején az Oscar-ceremóniát több mint ötvenhétmillió amerikai nézte az ABC csatornán. 2021-ben alig tízmillió ember volt kíváncsi a díjátadóra, ahol olyan mondatok hangzottak el, mint hogy „a mai napon a rendőrség három embert fog megölni, holnap pedig újabb hármat”.

Turbulenciákat láthatunk az élelmiszer- és tisztálkodószer-óriás Unilever berkeiben is: a világszinten már-már összehasonlíthatatlan befolyással bíró vállalat nemrégiben ezerötszáz fős leépítést jelentett be. Noha a társaság kommunikációja szerint új szervezeti modellre tért át, elemzők élnek a gyanúperrel, hogy az eset az említett mintát követi. Ennek egyik jele, hogy a cég 2020-ban bírálta a brit belügyminisztert, azt állítva, hogy az ország bevándorlási politikája nélkülözi az emberiességet. Az Unilever egyik legfőbb részvényese levelet intézett a vezetőséghez, amelyben számonkérte, hogy a vállalat miért virtuskodik ahelyett, hogy az üzletmenettel foglalkozna.

Feudális demokrácia

„A demokratikus jogállam elkötelezett az egyenlőség, a szabadság, a befogadás és az alkotmányosság értékei mellett; ámde ezek az értékek ma csupán a gazdasági növekedésnek és a tőkefelhalmozásnak alárendelve érvényesülnek” – jellemzi Wendy Brown amerikai politológus azt a történelmi pillanatot, amelyben élünk. A demokrácia fogalma nem feltétlenül jelent egyet azzal, amit ma modern liberális demokratikus államnak neveznek: utóbbi pusztán csak az illúzióját hordozza annak, hogy a népszuverenitás hatalmából mindenki egyaránt részesül.

Ezek alapján újfajta feudális struktúra körvonalai látszanak kirajzolódni. Egyre több példát találni arra, hogy az óriásvállalatok maguk is a jogalkotás résztvevőivé válnak ahelyett, hogy a jognak alárendelve működnének. A woke kapitalizmus szóösszetétel azonban ennél jóval bonyolultabb befolyásra utal: a cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait szabják meg. Egyfajta szimbiózisról lehet szó: az óriásvállalatok támogatásukról biztosítják a progresszív politikai erőket, cserébe pedig megkapják azt a befolyást, amelyet a klasszikus liberalizmus vívmá­nyai már nem engednének meg az állam­nak.

röviden megjegyzem

Woke: kódnyelvből vallás

De hogy jutottunk el idáig? A woke kifejezést a nyugati popkultúrában először a The New York Times egyik cikkének címében – If You’re Woke You Dig It (ha woke vagy, értékeled) – használta William Melvin Kelley még 1962-ben. Kelley ugyan a cikkben nem fejtette ki pontosan, mit is jelent a woke kifejezés, Carl Rhodes Woke Capitalism: How Corporate Morality is Sabotaging Democracy (woke kapitalizmus, avagy miként szabotálják a moralizáló cégek a demokráciát) című könyvében arra tippel, hogy ez nem véletlen: a rabszolgaság eltörlése előtt az afroamerikaiak saját szótárt alkottak meg azért, hogy nyíltan beszélhessenek egymással a rabszolgatartó előtt is.

Az azóta eltelt évtizedek korántsem teltek azonban tétlenül. Amint arra Scott Powell, a Discovery Institute vezető kutatója rámutat, a Nyugaton a háttérben lázas munka folyt, hogy kifundálják, hogyan is lehetne Karl Marx gondolatait úgy átültetni a gyakorlatba, hogy közben a projekt ne fulladjon kudarcba. Nyugaton felismerték, hogy az alsóbb rétegeket nem lehet felemelni „megfelelő vezetés” nélkül. Ehhez pedig olyan előőrsöt kellett létrehozni, amely képes mobilizálni az embereket.

A woke kifejezést az Oxford English Dictionary 2017-ben már bővített jelentéstartalommal ismeri. Eszerint a kifejezés ’jól informált’-at, illetve ’a faji és társadalmi diszkriminációt és igazságtalanságokat aktívan figyelő’-t jelent. Powell szerint azonban a woke ennél jóval több: egy szekuláris valláspótlék a 21. században. Csakhogy a woke hamis vallás, hamis „istenekkel” és hamis „szentekkel”. A kutató úgy véli, a woke egy olyan hitrendszer, amely egyetlen politikai narratíván alapszik, még ha tudományosan vagy tapasztalati úton nem könnyen igazolható is. A század egyik legnagyobb feladványa pedig, hogy képes-e akár a piaci logika, akár a jog ismét úrrá lenni egy egyszer már elbukó, de eltűnni nem akaró eszmerendszer felett.

Nyitókép: GettyImages