A fogyasztók még nem haraptak rá tömegesen az otthonokosításra
Észpénzes fizetés
Hiába érdekelt benne egyre több piaci szereplő, a fogyasztók még mindig nem haraptak rá tömegesen az otthonokosításra. A rezsicsökkentés csökkentése, illetve a világszerte növekvő energiaköltségek meghozhatják a kedvet.
Egy átlagos háztartás 10-12 százalékot spórolhat a fűtés költségein és 15 százalékot a hűtésén mindössze azzal, hogy okostermosztátot használ – erre a megállapításra jutott a Google-hoz tartozó Nest Labs tanulmánya. A francia Legrand pedig akár 25 százalékos energiamegtakarítást ígér hasonló termékeinek ismertetőjében. Egy átlagos magyar háztartás rezsijének körülbelül háromnegyedét a fűtés költsége teszi ki – mondta a minap a hvg.hu-nak Schum Gergely, az energiatudatosság és -hatékonyság javítására európai uniós forrásokból létrehozott RenoHUB projektvezetője. Aki összekombinálja ezeket a számokat, majd rávetíti az arányokat saját, ősztől várható energiaszámláinak értékeire, megtudhatja, milyen gyorsan térül meg egy itthon – kategóriától függően – nagyjából 50–100 ezer forintért már jó minőségben kapható eszköz beszerzése. Aki belefér a rezsicsökkentésbe, annak néhány év, aki jócskán az átlagon felül fogyaszt, annak pár hónap jöhet ki.
A készülék figyelmesebb, mint a használója
Egy százezer forintos készülék beszerzése persze nem mindenki számára olcsó mulatság, főleg akkor, ha a fűtési, hűtési rendszer okosításához esetleg további elemeket is cserélni kell. De például egy szigetelési projekt költségvetésével összevetve egyáltalán nem tűnik drágának – igaz, a spórolás mértéke is más.
A termosztátoknál, mint annyi más háztartásbéli okosság esetében is, az a kulcs, hogy a készülék nagyobb odafigyelést tanúsít, mint a használója tenné. Az ilyen rendszerek figyelik és kiértékelik felhasználóik életmódját, például azt, hogy mikor térnek nyugovóra, mikor nincsenek otthon, mikorra várhatók haza. És folyamatosan ehhez igazítják a hőmérsékletet, sokkal precízebben, mint ha az otthon lakók ezt manuálisan intéznék, és persze sokkal költséghatékonyabban annál, mint ha éjjel-nappal ugyanannyi lenne a hőmérséklet a lakásban.
Hasonlóan működnek az okos világítási megoldások is, amik egyszerűen szólva „sosem felejtik el lekapcsolni a villanyt”. Ellenben felkapcsolják, amikor egy családtag belép a helyiségbe, a legokosabbak pedig azt is tudják, hogy éjszaka jó eséllyel elég a tompított fényerő. Az intelligens rendszerek alaptulajdonsága, hogy a felhasználó beavatkozhat manuálisan, akár távolról, webes vagy mobilappos felületről is. A svéd Jönköpingi Egyetem kutatói tavaly, a Sustainability című fenntarthatósági szakfolyóiratban összegezték korábbi vizsgálatok eredményeit. Ezek értelmében irodai környezetben 17–94 százalékos megtakarítás érhető el okos világítási rendszer bevezetésével, míg otthoni környezetben 2–93 százalékos. Az óriási különbséget az okozza, hogy a „smart” kifejezés nagyon sok rendszerre illik. Minél újabb és drágább egy megoldás, annál többféle paramétert vesz figyelembe a világítás vezérlése során, és természetesen annál többet faraghat az áramszámlán. Ha egy számot kell mondani a spórolás mértékére: a modern rendszerekkel a jellemző ráta valahol 30 százalék körül van.
Évi 537 milliárd dolláros piac alakulhat 2030-ra abból, hogy egyre többen hajlanak otthonuk kisebb-nagyobb mértékű automatizációjára – kalkulál a Grand View Research piackutató júniusban közzétett legújabb előrejelzése. A korábbi kutatásokhoz hasonlóan a friss adatok is azt támasztják alá, hogy a torta legnagyobb szeletét a biztonsági megoldások – kamerák és különféle érzékelők – jelentik, ezek önmagukban adják majd ki a piacon forgó pénz harmadát.
Az elemzőcég a második legnagyobb szegmens, az otthonok okos energiagazdálkodását segítő berendezések előretörésére számít, amit a környezettudatosság mellett a takarékosság iránti igény vagy kényszer is hajthat. A jelentés szerint az ilyen megoldások elterjedésének a szabályozó hatóságok és szolgáltatók támogatása is lökést adhat.
Az sem baj, ha a konnektorok is okosak. Segítségükkel a világítás is optimalizálható, de ennél jóval átfogóbb megoldásról van szó: a kávéfőzőtől a robotporszívón és a televízión át a telefontöltőig minden eszköz fogyasztása mérsékelhető. Az évek óta sokat emlegetett készenléti állapotról (standby mode) van szó, amikor az eszköz éppen nem látja el rendeltetését, csak készen áll arra. Az amerikai Natural Resources Defense Council nonprofit környezetvédelmi szervezet számításai szerint már annyi elektromos eszköz van a háztartásokban, hogy a készenléti fogyasztásuk együttesen az elhasznált kilowattórák ötödéért is felelős lehet. Ez nem azt jelenti, hogy okoskonnektorok alkalmazásával 20 százalékkal lesz alacsonyabb a számla, hiszen vannak eszközök, melyeknek éppen az adja az értelmét, hogy mindig készenlétben állnak – ilyen például a hangutasításokból értő digitális asszisztens, amely egy okosotthon központi eleme lehet. De például abban nincs sok ráció, hogy a robotporszívó vagy a kávéfőző este tíztől reggelig áram alatt legyen, vagy hogy a tévé szívogassa az energiát, miközben esély sincs a bekapcsolására, ha a lakók munkaidőben távol vannak. De 5–10 százalékos megtakarítás azért könnyen összejöhet a néhány ezer forintért beszerezhető eszközök használatával, melyekből utólagos telepítés céljára könnyen beszerelhető – egyszerűen a fali aljzatba dugható – verzió is létezik. Az önmagában csekély fogyasztású okoskonnektor a házi wifihálózatra csatlakozva várja, hogy használója akár előre meghatározott időzítési szabályokat adjon meg telefonos alkalmazásával, akár manuálisan adjon áramot, illetve vegye el azt.
10 százalékos megtakarítás összejöhet néhány ezer forintos eszközökkel
Családi házaknál lehet – az itthon is egyre gyakoribb vízkorlátozások idején különösen – érdekes az öntözőrendszer intelligensebbé tétele. Ebben a kategóriában az időzítés már nem számít okosságnak. Itt már az az elvárás, hogy az okosotthonos központ a csatlakoztatott időjárás-előrejelző állomás segítségével figyelje: várható-e csapadék, esetleg éppen esik-e, milyen a páratartalom, hány fok van? Az aktuális paraméterek függvényében dönt arról, mikor kell locsolni és mikor indokolatlan, ennek megfelelően vezérli a kerti öntözőrendszert. Az első kutatások szerint az öntözésre szánt víz 40–50 százaléka spórolható meg vele, de a valódi, gyakorlati felhasználásnál végzett („real world”) mérések csupán 10 százalékos takarékosságot mutattak. A Floridai Egyetem kutatója, Michael D. Dukes szerint az eltérés részben abból adódik, hogy az első vizsgálatokba nem vonták be a nagyüzemi öntözőket – ez viszont azt jelenti, hogy az ilyen rendszert otthon használó kisfogyasztók megtakarítása közelebb lehet a 40–50 százalékos, mintsem az eleve tudatosabban locsoló nagygazdasági felhasználók bevonásával 10 százalékra olvadó arányhoz. Dukes ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a spórolás mértéke növelhető, ha az okos öntözőrendszer újdonsült tulajdonosát a gyártó, illetve kereskedő szakembere megfelelően felkészíti a rendszer használatára, beállítási lehetőségeire.