Egyelőre kevés látható eredménye van annak, hogy a kormány a pénzcsapok megnyitásával a praxisközösségek felé igyekszik terelni a háziorvosokat. A betöltetlen helyek száma ugyan minimálisan csökkent, de akadnak, akik a több pénz ellenére is inkább visszaadják a praxisokat és ugyanott helyettesítő státuszt vállalnak, ezzel csökkentve saját terheiket.
Országszerte összesen 589 háziorvosi praxis tartósan, vagyis legalább fél éve betöltetlen – derül ki az Országos Kórház Főigazgatóság (OKFŐ) május 1-jén frissített táblázatából. A legtöbb üres rendelő Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, szám szerint 69 településnek nincs orvosa, de nem jó a helyzet Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében sem, ahol 55, 42, illetve 40 betöltetlen praxisra nincs gyermek-, felnőtt-, vagy családi háziorvos.
Sok helyen évtizedes a probléma, összesen 18 olyan, zömében apró település van, ahol már 18 éve nem találnak orvost. Ilyen például Baranyában Ibafa, Nemeske, Békésben Kőrösnagyharsány, Magyardombegyház, vagy a Borsod megyei Taktakenéz, Felsőgagy, Putnok és Abaújkér is.
A helyzet egyébként valamelyest javult az utóbbi közel egy évben, tavaly júniusban ugyanis még 645 üres praxist mutatott az összesítés. A javulásnak köze lehet ahhoz, hogy a kormány tavaly februári rendelete szerint a praxisközösségbe való tömörüléstől, illetve annak módjától függ, mekkora béremelésben részesülnek a háziorvosok. (Röviden: minél szorosabb az együttműködés, annál több a pénz.)
Trendfordulóról ugyanakkor nem beszélhetünk, hiszen országos szinten a praxisok jó tíz százaléka továbbra is betöltetlen, ráadásul a területen tevékenykedő orvosok átlagéletkora – ahogy arra a GKI Gazdaságkutató Intézet tavaly nyári elemzésében rámutatott – 59 év körül van, vagyis a következő években várhatóan meg fog ugrani a nyugdíjba vonuló orvosok száma, míg utánpótlás nemigen van.
A probléma korántsem új keletű, a sok évtizedes kormányzati tétlenség eredményét pedig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai mutatják: míg 2000-ben országosan összesen még 6729 háziorvos várta a lakosokat, addig tíz évvel később már csak 6451, 2020-ban pedig alig 5895. Azaz míg a 2010-et megelőző évtizedben 4, addig az azt követő tíz évben közel 10 százalékkal csökkent a háziorvosok száma. 22 évvel ezelőtt országos szinten átlagosan még 1516 páciens jutott egy háziorvosra, 2010-ben már 1548, 2020-ban pedig 1651.
Arról, hogy miért nem vonzó a háziorvosi pálya, és miért hagyják el azt gyakorlott szakemberek annak ellenére is, hogy a kormány megemelte a finanszírozást, néhány érintettet kérdeztünk meg. Koncz Erika, egy a fővárostól alig harminc kilométerre fekvő, egyébként prosperáló Pest megyei kisváros távozni készülő háziorvosa lapunknak arról beszélt, hogy már a koronavírus-járvány előtt tervezte, hogy megválik háziorvosi körzetétől, az akkori finanszírozási és szabályozási feltételek miatt ugyanis egyre kevésbé érte meg dolgozni, ráadásul már a kiégés jeleit is megtapasztalta.
– Aztán a vírusjárvány hasraütésszerű, napról napra változó eljárásrendeket hozott nagyon komoly ellenőrzési kritériumokkal, miközben próbáltuk ellátni a betegeinket. Ugyan a finanszírozás idő közben nagyon sokat javult, ám az egyéb körülmények miatt sokunknak egyszerűen elmegy a kedve attól, hogy teljes praxisokat vigyen – fogalmazott Koncz doktornő, megjegyezve: a különböző szakmai csoportokban azt tapasztalja, hogy a középkorú háziorvosok mind többen hagynak fel a szolgálattal, a fiatalok számára pedig nem vonzó a pálya.
Ráadásul ma már nemcsak a kistelepüléseken, de a nagyobb városokban is gond van. Budapesten is emelkedik a tartósan betöltetlen körzetek száma, és már itt sem tudják jó áron értékesíteni a praxisukat az orvosok.
A pusztulás mellett az állagmegóvás, felújítás jelei is látszanak kórház ingatlanjain. A szakma, de vélhetően a kormányzat sem tudja, milyen jövőt szánjon a nagy múltú intézménynek, amely a traumatológiai intézet kiválásával sürgősségi ellátás nélkül maradt.
– A praxisközösségekbe való szerveződés ösztönzése nem rossz irány, hiszen optimális esetben a működés nagyban racionalizálható, a színvonal javítható, ám az orvoshiányt ez sem oldja meg. A közösségek létrehozása és fenntartása folyamatos befektetést, szervezést igényel, szigorú engedélyezési-ellenőrzési procedúrákkal kell számolni, míg helyettesítő háziorvosként sokkal egyszerűbb az élet – fogalmazott forrásunk.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/22. számában jelent meg május 27-én.