A fiatalok harmada még semmilyen politikai akcióban nem vett részt
Ikszelnek-eazipszilonosok?
A koronavírus és a kétesélyes választás feloldotta a magyar fiatalok évtizedes politikai apátiáját.
Tarnay Kristóf Ábel
„Afiatalok körében szinte nevetség tárgya, amit Szentkirályi Alexandra művel az Instagramon és a TikTokon” – érzékelteti Hann Endre, a Medián ügyvezetője, hogyan próbálja a kormánypárt, olykor még a józan ész szabályait is felülírva, bevonzani a 25 év alatti generációt. (A szóvivő egyik videójához egy kazah rapper szexuális aktusra buzdító számát használták aláfestésnek.) Hasonló kommunikációs megfontolás állt korábban a diplomával még nem rendelkező Rácz Zsófia helyettes államtitkári kinevezése mögött is, amelynek érdekében a személyre szabott törvénymódosítástól sem riadtak vissza.
A buzgóság érthető: a fiatalok megszólításának a Fidesz szempontjából nagyobb a jelentősége, mint korábban bármikor. A párt szavazótábora öregszik, és az évek során felnőtt egy olyan generáció, amelyet kevéssé tudnak elérni, megszólítani Orbán Viktor üzenetei. Márpedig kiélezett küzdelem esetén ez a választói csoport a mérleg nyelve lehet.
a megélhetési és morális kérdések többet nyomnak majd a latban
„Az április 3-ai választáson jelentős számban jelenhetnek meg a fiatalok az urnáknál, az első szavazók aktivitása megegyezhet a társadalom egészének átlagával” – prognosztizálja Szabó Andrea, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Ebben a kutató kevesebb szerepet tulajdonít a fiatalok megszólítására tett – mindkét politikai tábor felől érkező, olykor meglehetősen izzadságszagú – kísérleteknek. Inkább azt emeli ki, hogy a koronavírus miatti lezárások idején otthon ülő, az időt gyakran az internet böngészésével elütő emberek körében minden korosztályban megnőtt a politikai aktivitás. S bár ezt a kutatók eleinte múló fellángolásnak gondolták, egyre inkább úgy tűnik, a pandémiás helyzetben kialakult szokások hosszabb távon is átformálták az emberek – s köztük a fiatalok – közéletről való gondolkodását.
„Korábban sok fiatal tudatosan elzárkózott a politikától, amit a hazugsággal és a korrupcióval azonosított. Ám ma már gyakran úgy tekintenek a politikai hatalomra, mint ami jól művelve hasznos lehet, így az azzal való foglalatoskodást nem kell mindenáron kizárni az életükből” – magyarázza Szabó. Ebben a gondolkodásban tehát a politika már nem feltétlenül taszító fogalom, hanem olyan izgalmas valami, aminek az alakulásába érdemes beleszólni. „Ha csak a fiatalokon múlna, áprilisban kormányváltás lenne” – véli Szabó, aki szerint az ifjúság dühét a koronavírus miatti frusztráció is fűti, de egyáltalán nem biztos, hogy annak alapján fognak szavazni, ki mit gondol vagy mond erről. Korántsem egyértelmű, hogy a Mi Hazánk fősodortól eltérő üzenetei célba érnek a fiataloknál, akik körében a kutató szerint a megélhetési és morális kérdések többet nyomnak majd a latban.
„Márki-Zay Péter előválasztási győzelmében nagy szerepe volt annak, hogy a fiatalok észrevették, van itt valami más, ami merőben különbözik attól, amit az általuk eddig ismert politikai elitek képviseltek” – emeli ki Hann Endre. Ez szerinte reményre adhat okot az ellenzéki politikusoknak, ám semmiképp sem dőlhetnek hátra. A fiatalok kritikusak, és folyamatosan keresik azokat az új erőket, amelyekben érzésük szerint képviselőikre lelhetnek és megbízhatnak. Nem véletlen, hogy a két nagy tömb mellett a kisebb pártok is erőteljesen építenek a fiatalabb korosztályokra a kommunikációjukban. Ilyen üzenet például a Gattyán-párt esetében a digitalizáció, a Mi Hazánk programjában az elitellenesség vagy a Kutyapártnál a marihuána legalizálásának felvetése.
Fontos kérdése az áprilisi választásnak, hogy a pártok képesek lesznek-e el is vinni az urnákhoz a fiatalokat, akiknek a részvételi hajlandósága a korábbi felmérésekben rendre alacsonyabb volt, mint például a V4-országokban élő társaiké. 2018-ban a 30 év alattiaknak mindössze 44 százaléka ment el szavazni a parlamenti választáson, miközben az országos arány 70 százalék volt. A Friedrich-Ebert Alapítvány tavalyi, V4-es kutatásában megkérdezett magyar fiataloknak azonban már a 71 százaléka mondta azt, hogy 2022-ben voksolni fog. Szabó szerint a korábbi érdektelenséget az is okozhatta, hogy az elmúlt választásokon előre megjósolható volt az eredmény; ebből a szempontból most változást hozhat, hogy egyelőre nyíltnak tűnik a verseny.
„A negyvenévesnél fiatalabbak minden tekintetben nagyon kritikusak. Az ő körükben a legkisebb a Fidesz támogatottsága, bár ez is meghaladja a 20 százalékot” – mondja Hann. Hozzátéve: a fiatalok kevésbé szokták aktívan kifejezni a szimpátiájukat, így nagy kérdés, hogy a 25 éven aluliak adómentessége milyen hatással lesz az eddigi ifjúságkutatásokon rendre a legpasszívabbaknak mutatkozó korosztályra. A Fidesz egyébként pártként ma is a legnépszerűbb a huszonévesek körében, s bár az ellenzéki pártok külön-külön a nyomába se érnek, együtt már több fiatalt képesek maguk mögé állítani, mint Orbánék. Ehhez muníciót adhat, hogy az országban zajló folyamatokat a fiatalok többsége negatívan ítéli meg. S bár ez sokakat cselekvésre – például tüntetéseken való részvételre, petíciók aláírására – ösztökél, a magyar fiatalok harmada még semmilyen politikai aktivitásban nem vett részt. Aki mégis tevőleges fellépésre adja a fejét, az is gyakran olyan, egy-egy konkrét ügy köré szerveződő civil szervezetben teszi ezt, amely elhatárolódik a pártpolitikától.
A fiatalok politikai preferenciájában az ezredforduló óta minden ifjúságkutatás nagymértékű konformitást mutatott ki, azaz a többség legalább részben a szülei politikai világlátásával azonosul. Így ha a Fidesz politikai propagandájára a fiatalok nem is vevők, a szülőkön átszűrve mégis megérkezik hozzájuk például a baloldalt az eredendő rossznak beállító megközelítés. „A jobboldal a rendszerváltás óta leginkább azzal tudott társadalmi támogatottságot szerezni, hogy még éltek azok a generációk, amelyeknek a szüleit vagy őket magukat meghurcolták, kitelepítették, kifosztották a kommunisták. Ez a fajta antikommunizmus átörökíthető” – idézi fel Hann. Ha pedig az identitáspolitikai harcok nem lennének számukra annyira érdekesek, még mindig ott vannak az olyan zsebbe vágó ügyek, mint az adókedvezmények, amiket Orbán a minap már a gyermekteleneknek is belengetett.
Szabó ugyanakkor arra emlékeztet, hogy a fiatalok a gyors sikerélményt keresik: ha úgy érzik, eredményes a politikai részvételük, akkor nem csupán egyszeri fellángolás lehet egy mostani, esetleges nagyobb választási részvétel. Ha viszont sokan azt tapasztalják, hogy hiába mentek el ikszelni, éppoly gyors lehet a visszaút is az apátiába.