A fenntarthatóságra helyezzük a hangsúlyt
Mi vagyunk a trend
Személyesség és hitelesség az otthonunkban – lejárt a konkrét stílust, színt vagy terméktípust az emberek életterébe kényszerítő divathullámok ideje.
Daczi Dóra
Sokan fedezhetik fel újra meglévő bútoraik értékét
Nem az a legjobb otthon, ahol a legkülönlegesebb belsőépítészeti megoldások, a legdivatosabb színek vagy a legdrágább bútorok találhatók, hanem az, amelyik a legjobb érzést váltja ki a használójából – legalábbis 2021 úgy vonulhat majd be a belsőépítészet történetébe, mint amikor mindez szélesebb körben is egyértelművé vált. Messze már az az idő, amikor Magyarországon mindent a minimalista lakberendezés uralt. Számtalan stílusnak lett létjogosultsága, melyek akár össze is olvadhatnak, és az otthonok a felhasználói vérmérséklettől függően a mértékletestől a tobzódóig egyre eklektikusabbá válhatnak. Érthető ez a reakció, hiszen az emberiséget ért eddigi traumákra is többféle adekvát válasz született egyszerre: az egészséges lakókörnyezet vágya, a Bauhaus, a búfelejtő luxus és az art deco. Ráadásul Magyarországon a tervezői és megrendelői lehetőségeket a nehezen megfizethető lakásárak és a 10–40 százalékkal dráguló, esetenként alig hozzáférhető alapanyagok is formálták. A gyártók által ránk erőltetett újdonságok helyett így nagyobb hangsúlyt kaphatnak a társadalmi változások által generáltak, melyek közül manapság talán a fenntarthatóság hagy leginkább nyomot a legszűkebb környezetünkön.
Amikor ebből a szempontból beszélünk a fenntarthatóságról, arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mi, emberek vagyunk veszélyben, fizikai és lelki értelemben is. A szétzilált bolygó és a Covid által sújtott emberiség reparálása felé vezető úton pedig a bútoraink megjavítására is szükség lesz. Az otthonosság, a komfortérzet és a nosztalgia iránt megnőtt lelki szükséglet, valamint a fogyasztók tudatosabbá válása miatt sokan fedezhetik fel újra meglévő bútoraik értékét, vagy vásárolhatnak antik tárgyakat. A hazai műtárgypiacon a XIX. századi és XX. század eleji bútorok gyérülő kínálata miatt egyre nagyobb teret kap a „retró”, belesimulva a múlt század közepe táján született bútorok globális divathullámába, amit a világ bútorpiacát ellátó távol-keleti gyárak szállításainak akadozása és az emiatt szűkülő forgalmazói kínálat is táplál. Az ötvenes–nyolcvanas évek bútorait, kiegészítőit elsőként a Möbelkunst és az Artkraft kezdte itthon gyűjteni és forgalmazni, de ma már számos fővárosi és vidéki üzletben is elérhetők. Az áruk viszont erősen szór annak fényében, hogy neves tervező, illetve nyugati gyár darabjáról vagy az egykori szocialista bútoripar termékéről van-e szó.
A felhasználók történeteket és érzelmeket szeretnének kapni a bútoraik mellé, és ezt a magas labdát a luxusszegmens is leüti. Vagy úgy, hogy a globális aukciós oldalakon teszteli a kereslet rugalmasságát a második világháború óta született, több tízezer euróért kínált bútorokkal. Vagy úgy, hogy ezer dollárért árul újrahasznosított gumiból készült lerakóasztallal és négyezer eurós, újrahasznosított textilből készült székkel mér megsemmisítő csapást arra az amúgy is hanyatló évszázados trendre, amely egy bútor értékét nagyban függővé tette az anyagától. Az újrahasznosított termékek azért baráti áron is elérhetők; az IKEA Kungsbacka konyhája például használt fából és műanyag palackokból készül. Új kezdeményezés a hosszú távú bútorbérlés is, amely az Egyesült Királyságban kéz a kézben jár a bérlakáspiaccal – olcsó, rugalmas megoldás, és nem termel hulladékot. Az ebben rejlő lehetőségeket jól mutatja, hogy a csúcskategóriás áruházakat tömörítő John Lewis cég már be is szállt az üzletbe.
A fenntarthatóság generálja a biofilizmus főleg bohém és eklektikus stílusokban taroló trendjét is; a természettel kialakított közvetlen és békés kapcsolatot kínálja az otthon dekorálása cserepes növényekkel. Cserébe nem feltétlenül pénzt, inkább kreativitást, időt és energiát követel a lakóktól, például ha könnyezőpálmát vagy banánfát tartanak. Pénztárcabarát megoldás a fókuszfalak színekre festése is. A mértékadó festékgyárak szakértői a globális trendek és a fogyasztók viselkedése, a divat, a popkultúra, a dizájn, az építészet és a techipar változásait, hangulatait követve döntenek az év színéről, amely idén majdnem minden gyártónál a nyugtató és frissítő, újrakezdésre ihlető halványzöld valamely árnyalata lett. Nem volt ez különösebben merész döntés, a Pinterest már 2018-ban jelezte, hogy a zsályazöld színt tartalmazó képeinek mentése 170 százalékkal ugrott meg. A zöldet ugyanis „tudatalatti” színnek mondják, állítólag ehhez kapcsolódunk a legösztönösebben: ahol zöld van, ott vizet, ételt és életet feltételezünk, ráadásul a zöldnek látott közepes hullámhosszúságú sugarak nyugtatják a szemet.
A lila mindig is az elit kiváltsága volt
Az év színe idejétmúlt oldalát domborította ki a magát színhatalomként aposztrofáló New Jersey-i festékgyár, a Pantone is a más gyárak döntéseivel élesen szembeforduló Very Perinek elnevezett, általa kéknek titulált lila árnyalatával, amelyet állítólag a virtuális világ, a metaverzum ihletett. Ez a szín éppen az, amire az emberiségnek most a legkevésbé van szüksége: a lila ritka, az ókorban például tengeri csigákból kinyert pigmentje miatt mindig is az elit kiváltsága volt, és a megítélésén, amely ezt az árnyalatot a kapzsisághoz és a hatalomvágyhoz társítja, a szintetikus lila vegyületek XIX. század közepi elterjedése sem változtatott.
Tervezői remény, hogy a megrendelő a saját új környezete „terméke” lesz: befolyásolni fogja az életét, pozitívan hat majd rá az elkészülő enteriőr. Ennek igazát például a Stanford Egyetem 2015-ben publikált kísérlete is alátámasztja, melynek során egypetéjű ikrek segítségével bizonyították be, hogy immunrendszerünk állapotát jobban befolyásolja a környezetünk, mint a genetika. Az utóbbi három év járványélete és a gyártók ízlésdiktátumai mellett az egyre lehetetlenebbnek tűnő, fokozott egyediséghajhászás arra sarkallhatja a tervezőket és a megrendelőket is, hogy minél mélyebbre merüljenek az adott otthonban élők lelkébe és múltjába, inspiráció és kincsek után kutatva. Lassúbb, lélekboncolóbb folyamattá válhat a tervezés; vagy azért, mert a korszellemre ráérző tervező szab ilyen irányt a folyamatnak, vagy azért, mert szakértő segítség híján a Pinterest és az Instagram olykor belsőépítészetileg kivitelezhetetlen, a magyar valóságra ráhúzhatatlan fotói nyomán kell dolgozni.