A jószerivel infláció nélküli 2010-es évtized után látványos áremelkedést hozott az elmúlt fél év a fejlett világ minden országában. Az Egyesült Államokban például a 2021 eleji 1,7-ről a nyári hónapokra 5,4 százalékra nőtt az inflációs ráta, majd októbertől újabb lendületet véve, hónapról hónapra mind följebb, februárra 7,9 százalékra kúszott, ami harminc éve nem látott magas értéket jelent. Némileg alacsonyabb pályán, de hasonló emelkedést mutat az eurózóna pénzromlása is, ahol ugyanezen időszak alatt 0,9-ről 5,9 százalékra ugrott az infláció. A folyamat alól nem bújhatott ki Magyarország sem, hazánkban a tavalyi év eleji 2,7-ről nyárra 5 százalék környékére, idén februárra pedig 8,3 százalékra emelkedett az inflációs ráta.
Bár az elmúlt évtizedben a magyar pénzromlás is lecsendesedett, az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy hazánk és általában az unió jelenlegi keleti tagállamai a nyolcvanas évektől folyamatosan a magasabb inflációval sújtott országok közé tartoztak. Ezúttal azonban nem e gazdasági fejletlenségből adódó tünet tért vissza. Az elmúlt egy évben a fejlett világ összes államában magasra szökött az infláció. Az eurózóna 5,9 százalékos átlagában például a 9,6 százalékos belga, a 7,2 százalékos holland adat is benne van, nem beszélve a szintén közös valutát használó Észtország 12,4 vagy Litvánia 13,9 százalékos pénzromlásáról. Az infláció problémája mellesleg ismét felhívja a figyelmet az eurózóna gazdasági fejlettségének belső különbségeiből adódó ellentmondásokra, vagyis hogy az Európai Központi Banknak egyszerre kellene kézben tartania a balti államok rendkívül magas és mondjuk Franciaország, Finnország vagy Portugália négy százalék körüli rátáját.
Vírus plusz háború
A fejlett világ inflációját legnagyobb mértékben a megugró energiaárak feszítik fölfelé. Az Eurostat szerint az eurózónában az energia ára átlagosan 31,7 százalékkal emelkedett egy év alatt. Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, ahol 25,6 százalékos energiaár-emelkedést rögzítettek ugyanezen idő alatt. Az energiahordozók beszerzésében gyakorlatilag összeomlott a szabad piaci modellt alkalmazó fejlett világ. Ősztől kezdetben az okozott problémát, hogy a koronavírus-járványt követő gazdasági felpattanásban a gyorsabb Ázsia elszívta a készleteket az európai piacok elől, ahol így csak rendkívül alacsony szintre lehetett feltölteni a tározókat, és komolyan felmerült az ellátási zavarok lehetősége (Demokrata, 2021/40.). A hiány miatt többszörösére emelkedő energiaárakat pedig az elmúlt egy hónapban az orosz–ukrán háború lökte még magasabbra: ennek során a rotterdami tőzsdén a gáz ára a tavaly nyári 25 euró körüli szintről száz euró fölé emelkedett (a háború első napjaiban 200 euró fölött is járt), és az olaj ára is több mint duplájára nőtt.
Az Európai Központi Bank elemzése szerint a felpörgő inflációban mindezek mellett az is szerepet játszik, hogy az emberek most kezdik bepótolni a járvány évei alatt elhalasztott vásárlásaikat, ami számos területen túlkeresletet gerjeszt. Mindeközben a cégeknek sokszor nehézséget okoz az igények kielégítése, mivel nem sikerült teljesen újjáépíteni a vírusidőszakban megszakadt beszállítói láncokat. Nincs elég elektronikai alkatrész, szállítókonténer, kamionsofőr stb. (Demokrata, 2021/47.), e termelési-szállítási problémákra pedig szintén ráerősített az Ukrajna területén zajló háború, ahol például az autóipar számára fontos alkatrészek készültek, és az ország a világ alumíniumiparában is fontos szereplő.