A Városligeti fasoron álló villa egykori tulajdonosa, Ráth György a Magyar Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, a XIX–XX. század fordulójának egyik jelentős műgyűjtője volt. A villa az ő lakókörnyezetét mutatja be, megjelenítve a századfordulón uralkodó művészeti irányzatokat: a historizáló berendezés mellett az akkori kortárs művészeti stílus, a szecesszió legszebb darabjai is feltűnnek. Az épület kialakításán a korabeli iparművészek legnagyobbjai dolgoztak: Róth Miksa üvegablakai, a Jungfer Gyula műhelyéből származó vaskorlát adja a száz évvel ezelőtti nagypolgári világ díszleteit, a lépcsőház és a földszinti hall bútorzatát Horti Pál, a magyar szecesszió kiemelkedő tehetségű művészének elképzelései formálták. A XIX. század végén oly divatos, történelmi korokat idéző enteriőrök kontrasztját adja a stilizált virágmotívumokkal, játékosan tekergő indákkal, karcsú formákkal a modern világ ígéretét hordozó szecesszió, amely még ma is különlegesnek hat. Talán ezért is inspirálja napjaink iparművészeit is, és ezért nyújt tökéletes hátteret a Dresszkód: Katti Zoób kiállításhoz.
Száz év álom
Ráth György halála után az értékes műkincskollekciót felesége, Melcsiczky Gizella örökölte, aki 1906-ban eladta a villát, majd a gyűjtemény egészét a magyar államkincstárnak adományozta azzal a kikötéssel, hogy Ráth György Múzeum elnevezéssel oszthatatlan egészet képezzen az anyaintézményen belül. Négy évtizeddel később a II. világháború után kiépülő diktatúra a burzsoá fényűzés elleni tiltakozásként felszámolta a nagypolgári enteriőrt, a gyűjtemény darabjait pedig szétosztotta a különböző múzeumi gyűjtemények között. Ma a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum őrködik a gyűjtemény műtárgyai felett – ez utóbbi égisze alatt működik a Ráth György-villa, amelynek századfordulós korszakát korabeli leírások és a fotók alapján rekonstruálták 2018-ban.
Ráth idején egy térben kaptak helyet a történeti és a kortárs alkotások – ma sincs ez másként. A földszinti tér szívében, a szecessziós ebédlő közepén terített asztal áll, rajta Pattantyús Gergely kortárs üvegművész virágszálként hajladozó, Rippl-Rónai József virág alakú üvegkelyhe által ihletett üvegpoharai állnak – ötletben és kivitelezésben egyaránt a szecesszió mestereinek olykor igencsak meghökkentő tárgyait idézik.
– Nyitni a kortárs művészet felé: ez ma is tudatos döntés. Zoób Kati divatkreációinak bemutatása a múzeum e törekvésébe illeszkedik, ahogyan az is, hogy a villa két időszaki termében felváltva kortárs és történeti kiállítás kap helyett – magyarázza Horváth Hilda művészettörténész, a Dresszkód című rendhagyó tárlat kurátora.
Rendhagyó, mert a szecesszió adta háttérben megjelenő kortárs öltözetek rengeteg izgalmas kapcsolódási pontot vetnek fel múlt és jelen között, és nem csupán az esztétikum kínálta asszociációkkal, hanem a Zoób Kati művészetében rejlő mozzanatokkal, a tervezői attitűddel kapcsolatban is. Tulajdonképpen a folytonosságot szemléltetik a villa enteriőrjében kiállított ruhák – és persze az emeleti, időszaki kiállítótérben látható öltözetek is.
Mélyvörös és királykék
Zoób Kati nemcsak szereti a szecesszió művészetét, hanem élteti is alkotásaiban. Régi motívumokat, mintákat, textileket használ fel terveiben, azaz inspirációként merít a századforduló művészetéből.
– Részben családi örökség is ez a vonzalom, Zoób Kati édesapja a bécsi Jugendstil csodálója volt. Ám a tervező mentalitása, munkássága is kapcsolódik a szecessziós stílushoz, a mívességre törekvés, a sokoldalúság és hogy időt, energiát fordít a kézművesmesterség megőrzésére – méltatja a tervezőt Horváth Hilda.
Párhuzamok pedig e témában akadnak bőven, elég csupán a gödöllői művésztelep kiemelkedő alkotóját, Nagy Sándort vagy a modern magyar festészet különleges egyéniségét, Rippl-Rónai Józsefet említeni. Mindkettőjükre igaz volt, hogy a festészet mellett az iparművészet területén is nagyot alkottak. Nem véletlen, hogy éppen Rippl-Rónai által tervezett kerámiák ihlették a villa 2018-as felújításakor berendezett ebédlő tapétamintáját. A látványt a Rippl-Rónai tervezte Vörösruhás nő című falikárpit koronázza meg: a textil egyébként Zichy Eleonórát, a kor egyik híres szépasszonyát ábrázolja. A kurátor hozzáteszi, e különleges világba kellett kiválasztaniuk Zoób Kati életművéből a környezethez illő öltözeteket: a válogatásban a főbb szempontok az adott helyiségek műtárgyai voltak, és persze a szobák hangulata, színei és rendeltetése.
A szecessziós ebédlőbe két vörös árnyalatú ruha került: egy merev üvegtaftból készült koktélruha, amelyen dísztűzések imitálják a fűzőszabást, és amelyet a Zsolnay-gyárral közös projektben készült vöröses tüzű kerámia nyaklánc tesz még inkább alkalmi viseletté. A diagonális szabású, a test vonalát finoman követő, négyrétegű zsakard moiré estélyi ruha sakktáblamintás stólával került a polgári vacsoraestek színterébe. A kék szoba eklektikus, Schickedanz Albert tervezte ülőpadja és kabinetszekrénye adta díszletbe Lesznai Anna meséje, a Szamárbőr királyfi által inspirált ruha került: a kaftán nigel lamé, azaz damillal és selyemszállal szőtt anyagból készült, a víztükörre emlékeztető textil játékossága, mozgalmas felülete a kerámiaművész Zsolnay Vilmos találmányát, az eozinmázat is eszünkbe juttatja, míg a brokátszerű díszítések csak tovább fokozzák a királyi megjelenést.
Gyöngyház fényben
A villa földszinti, három további helyiségében a nemzetközi szecesszió három fő vonulatát, a brit, az osztrák és a francia új stílust, e három teljesen eltérő, filozófiájában, gondolatiságában, esztétikájában mégis rokon művészeti irányzatot mutatják be. A brit teremben az angol szecesszió középkori tradíciókkal, nehéz tölgyfa bútorokkal, veretekkel és persze az angol és amerikai művészek ex libriseiből tervezett tapétamintán jelenik meg, a skót irányzatra a filigrán, nyújtott arányú bútorok utalnak, mint amilyen a praktikus bútordarabként és dísztárgyként egyszerre funkcionáló, gyöngyházberakásos szék. Mívesen kidolgozott díszítésének sejtelmes fényű, az eozinmázhoz hasonló színjátszó felületei a kiállított ruhán is visszaköszönnek: a derékban vágott, földig érő hófehér ruha mellrészén fémszegecsekkel kivert díszítősáv fut végig.
E három teremben érvényesül talán leginkább, milyen aprólékos tervezés, mély gondolatiság áll egy-egy alkotás mögött. A nemzeti irányzatok esszenciáját Zoób Kati anyagban, formában, hangulatban is zseniálisan ragadja meg. A bécsi szecesszióra jellemző geometrizáló formák az itt kiállított estélyi ruha fűzőjének, tüllszoknyájának játékos textúráiban, a moher-kasmír stóla logómintás díszítésében jelennek meg, míg a rokokóból merítő francia szecesszió könnyed légies formáit, nemes anyagait a púderszínű, gombsoros díszítésű, karcsú moiréselyem kabát és az alóla kivillanó puffos szoknya idézi. No és persze a magyar szecesszió: Zoób Kati ruhatervében a népművészethez mint ősforráshoz visszanyúló alkotók, Kós Károly vagy Körösfői-Kriesch Aladár világa is felsejlik, a fehér selyemzsorzsett ruhán stilizált, a népi szőttesekre emlékeztető fekete bortnidíszítés fut végig.
Az emeleti kiállítótérben a kifutók világa tárul fel, többek között a külföldi divatbemutatókra készült – Christie’s London- (2004, 2008) vagy a Shanghai Fashion Week-kollekciók (2019) darabjai láthatók. A terem fekete enteriőrjéből szinte kiragyogó aranykeretes tükrök Ráth György egykori gyűjteményéből származnak, csodás díszletként szolgálnak a hétköznapi és alkalmi viseletekhez, amelyek mind különleges inspirációkból születtek. Mint például az a nappabőr és selyemzsorzsett, áttört bőrhímzésű dzseki, amit egy XVIII. századi bútorintarzia-minta inspirált, de a geometrikus mintákkal operáló art deco is felsejlik egy-egy öltözeten, például egy aranyfényű koktélruhán. Zoób Kati egyik jellegzetes, szinte védjegyévé vált motívuma, a rózsa itt is megjelenik néhány kreáción, így a Zsolnay–Katti Zoób-ékszerkollekció látványos, eozinmázas darabjain is. A tárlat a nagy érdeklődésre való tekintettel ez év júniusáig látható.