A cikk eredetileg a Demokrata hetilap március 23-ai számában jelent meg.

Múlt hét pénteken elérte a 450 ezret a magyar határt Ukrajna területéről átlépők száma. A hatalmas embertömeg nem kis munka elé állítja a hatóságokat, a segélyszervezetek és az önkéntesek ezreit: legyen szó tolmácsolásról, ügyintézésről, átmeneti lakhatás szervezéséről vagy adományok osztásáról. Utóbbihoz kapcsolódóan adott ki nemrég közleményt a BRFK a Police.hu-n, amiből kiderül, előfordul, hogy egyesek a fővárosból valamely vidéki vasútállomásra utaznak, hogy a visszafelé tartó vonatra felszállva újra csomagokat vegyenek fel a pályaudvarokon felállított segélyponton.

Zsákmányszerzés

Nemrég felkerült a YouTube-ra egy videó, amin egy kreol bőrű férfi és társa azzal henceg, hogy magyarként „végigtarhálják” a Keleti pályaudvaron felállított segélypontokat. A jelenséggel kapcsolatban Szilágyi Attila, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója elmondta, hogy a szervezet, amely egyébként a határ mindkét oldalán segít a rászorulókon, érvényben lévő adományozási protokollja jóval régebbre datálható. Munkatársainak kellő tapasztalatuk van benne, hogy kiszűrjék azokat a próbálkozásokat, amikor segélyre nem jogosultak igyekeznek az adakozásból hasznot húzni.

– Ennek ellenére elenyésző mértékben ugyan, de a jelenlegi helyzetben is találkoztunk ilyen esetekkel, amikor egyesek szállást, ellátást vagy tárgyi segítséget kértek, Ukrajnából menekülőnek kiadva magukat – mondta lapunknak Szilágyi Attila.

Hasonlókat tapasztalnak a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány munkatársai is. Dobis-Lucski Zsófia, az alapítvány kommunikációs vezetője elmondta, nincs rá lehetőségük, hogy bármilyen iratot elkérjenek, de keresztyén segítő szervezetként úgy érzik, nem is kellene, hogy ez a munkájuk részét képezze.

– Ilyen esetekben érthetően, ám szeretetteljes módon elmondjuk a helyszínen, hogy ez az adomány a háború elől menekülőknek érkezett, de ha valaki élelmet kér saját magának vagy gyermekének, nem tagadjuk meg tőle – mondja Dobis-Lucski Zsófia.

A Keleti pályaudvaron több szervezet munkáját is segítő önkéntesek elmondják, az adományozók jóhiszeműségével üzletszerűen visszaélők általában onnan szúrhatók ki, hogy sokadik alkalommal pályáznak a tömött zacskókra.

– Ha ilyet tapasztalunk, általában két-három keresztkérdéssel lebuktatjuk őket, ha pedig nem akarnak továbbállni, szólunk az itt járőröző rendőröknek – mondja egyikük.

Trükkös csalók

A csalók azonban nem csak a segélypontokon ügyeskednek. A Facebook számos csoportjában látni magukat kárpátaljaiként feltüntető gyanús személyeket, akik hasznot szeretnének húzni az ukrán helyzetből. Ők többnyire arról ismerhetők fel – a súlyos helyesírási hibákon túl –, hogy a profiljukon magyarországi lakhely van feltüntetve, ismerőseik is szinte egytől egyig Magyarországon élnek, és szinte kizárólag pénzt kérnek, az agresszívabbak pedig még ismeretleneket is megszólítanak a közösségi oldal chatalkalmazásán.

Ahogy a koronavírus idején, úgy most sem tétlenkednek a kiberbűnözők. A Blee­ping­Com­puter nevű techcég számos „Segítse Ukrajnát!” témájú e-mailt, adathalász oldalt és egyéb fórumot fedett fel az elmúlt hetekben, amelyek a jóhiszemű felhasználóktól próbálnak pénzt kicsalni.

Szakemberek éppen ezért arra intenek, hogy ne dőljünk be az érzelmi zsarolásnak, és alaposan járjunk utána az adománykérő szervezeteknek, mielőtt pénzt küldenénk. Kerüljük a mellékletek letöltését, a linkekre való kattintást, és figyeljünk az árulkodó jelekre, így például arra, ha valaki kriptovalutában kér adományt. A Magyar Vöröskereszt nemrég értesült arról, hogy a nevükben kérnek pénzt csalók SMS-ben és e-mailben. A szervezet közleményben figyelmeztetett, hogy ilyen jellegű adománygyűjtést nem folytat. „Gyűjtőakcióinkról minden esetben a weboldalunkon, a hivatalos közösségimédia-felületeinken vagy a média további csatornáin keresztül értesítjük a lakosságot” – írták.

Vannak olyanok, akik szó szerint az ajtón kopogtatnak, ám kevésbé az adományokra, sokkal inkább az értékekre pályáznak.

– Egy ötven év körüli asszony csöngetett be hozzám, mondván, hogy a kisgyermekei a sarkon vannak, és hogy adjak neki enni-inni valót. Gyanús volt, hiszen amikor megkérdeztem, honnan jöttek, azt mondta, hogy Sepsiszentgyörgyről menekült… Mondtam neki, hogy szívesen készítek nekik szendvicseket, és adok innivalót, de nem szeretném beengedni – meséli lapunknak egy agglomerációban élő idős hölgy.

Nem maradtak restek a taxishiénák se. A háború kitörésekor volt, aki 150 ezer forintért szállította az Ukrajnából gyalog érkezőket Budapestre. Olyanra is akad példa, hogy az utasok húzzák csőbe a sofőrt.

„A határról hazafelé beinvitáltunk egy jól szituált hölgyet a Pestre tartó autónkba. Ekkor megjelent egy idős, sovány, szakadt nő, hogy ő is jönne velünk. Budapestre érve felhívta a rokonait, akik gyanús, külvárosi, sötét helyen várták. Amikor megláttuk a kigyúrt, kicsit sem szimpatikus fiatalembereket, megállás nélkül továbbhajtottunk, majd elkértük a papírjait. Ukrán papírja volt ugyan, de a születési ideje alapján 25 év körüli kellett volna legyen, ám inkább a hatvanat súrolta. Ukránul, oroszul nem beszélt, magyarul ekkor már csak a »rák egye …« átkot szórta ránk, mert kiraktuk a kocsiból. A valódi menekült hölgy elmondta, hogy félt, amíg mellette volt a kocsiban. Nyilván tudják, hogy a menekülteknél sok érték (pénz, ékszer) lehet. Ez az »unokázós csalás« új formája” – mesélte tapasztalatait a Face­bookon egy férfi.

Célpontban a menekültek

A gátlástalan ügyeskedők, bűnözők tehát nemcsak a jóhiszemű adakozókat és civileket használják ki, hanem a menekülteket is. Múlt hét pénteken közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), hogy szeméremsértéssel gyanúsít egy negyvenéves férfit, aki szexuálisan zaklatott egy menekült nőt. A gyanúsított egy civil segélyszervezeten keresztül ajánlott szállást egy nőnek, aki Ukrajnából érkezett a Keleti pályaudvarra. A gyanúsítás szerint a férfi meztelenre vetkőzött mellette, és önkielégítést végzett.

De Coll Ágnes, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programjának vezetője pedig arra figyelmeztette a menekülő lányokat, asszonyokat, hogy ne vállaljanak kedves, gazdagnak tűnő férfiak felajánlására munkát, és szállást se fogadjanak el.

Azok a lányok és nők, akik nem ismerik az országot, a helyi szokásokat, valamint a segítségnyújtó szándékait, különösen kiszolgáltatottak az emberkereskedőknek és a szexuális ragadozóknak. Hiszen rájuk a legveszélyesebbek, ugyanis ők azok, akik bármit megtennének, csak hogy jobb körülmények közé kerüljenek.

De Coll Ágnes, az RTL Híradónak elmondta, hogy ez a becserkészési folyamat régóta ismert, teljesen tipikus. A beetetési időszakkal kezdődik, amikor valaki odamegy az áldozathoz, és kedvesen bánik vele. Az áldozatnak úgy tűnik, valóban szeretettel fogadják egy otthonban, egy háztartásban, aztán egyszer szívességet kérnek a szállásért, az ellátásért cserébe. Emiatt már több családanya is felkereste Baptista Szeretetszolgálatot.

Az ilyen esetek elkerülésére elsősorban azt javasolják a segélyszervezetek, hogy a menekültek a határ átlépését követően mielőtt vegyék fel a kapcsolatot legalább egy nagyobb szervezettel.