Lukács Csaba jelenti Miamiból.

Gregory Tony, a floridai Broward megye seriffje a minap magyarázkodásra kényszerült az illetékesek előtt amiatt, hogy miért nem veszik fel a 911-es vészhívóra (a hazai 112 megfelelője – a szerk.) beérkező hívások egy részét. A válasz egyszerű: hatalmas a munkaerőhiány, nincs elég diszpécser sem. A megyei seriff hivatalában, ahova évente átlagosan két és fél millió vészhívás fut be, 81 üres kommunikációs pozíció van, a telefonos munkatársak ugyanis más, jobban fizető munkahelyekre cserélték korábbi, stresszes állásukat. A jelenség országos – a seriff attól tart, hogy a helyzet tovább romlik. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás: emelni kell a diszpécserek fizetését. A helyzet azonban ennél bonyolultabb: a seriff a megyei bizottság előtt arról beszélt, hogy a hivatalban dolgozóknak összesen hét szakszervezetük van, és ha az egyik sikeres a bértárgyalásokban, a másik hat is azonnal emelést kér, mindenkinek pedig nem tudják jelentősen megemelni a fizetését.

Vissza kell hívni a nyugdíjasokat

A Las Vegast is magában foglaló Clark Megyei Iskolakörzet vezetői szerint is „kritikus a munkaerőhiány” a körzetükben, ezért nyugdíjas alkalmazottak – pedagógusok és adminisztrációs munkatársak – visszahívásával próbálják betömni a lyukakat.

– Ez vészhelyzet, és úgy is kell viselkednünk, ahogy vészhelyzetben szokás – érvelt Alexis Salt angol–észt nyelvművelő tanár, aki 15 éve dolgozik a CCSD-nél. Salt hónapok óta kongatja a vészharangot a tanárhiány és a pedagógusokat tömegesen érintő kiégés miatt. Csak ebben a körzetben a most folyó tanévben 1700 alkalmazott lépett ki. – Vannak olyan iskolák, ahol több mint 25 üres állás van – mondta Salt.

A home office után jött a felmondások éve

Az elmúlt napokban Floridában nem tudtam betérni olyan boltba vagy étterembe, ahol ne lett volna kint a „munkatársat keresünk” tábla. A brutális munkaerőhiány egészen furcsa helyzeteket szült: az egyik prémiummárkát áruló exkluzív ruhaboltban például jókora táblán kértek elnézést azért, hogy túl kevesen vannak, így a próbafülkéket nem tudják kinyitni. Volt olyan étterem, ahol ugyan csak az asztalok felénél ültek, de amikor betértünk volna, a pincér jelezte, hogy telt ház van. Nem értettem, mire megmagyarázta: a rendelkezésükre álló személyzettel (konyhai munkatársak és felszolgálók) elérték kapacitásuk felső határát, több vendéget nem tudnak fogadni, hiába van még szabad asztaluk. Az már szinte mindennapos, hogy az élelmiszerboltokban hatalmas sorokat kell kiállni – a kasszákba sem jut elég ember. Február végén az államokban 11,3 millió betöltetlen állást regisztráltak.

Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AKK) tanulmányok sorát publikálja a honlapján arról, hogy mi az oka a jelenségnek. Nem egyszerű a válasz, és a helyzet megértéséhez vissza kell lépni a múltba. A Covid–19-világjárvány csúcspontján több mint 120 000 vállalkozás zárt be ideiglenesen, és több mint 30 millió amerikai munkavállaló vált munkanélkülivé. A pandémia viszont elgondolkodtatta az embereket, és 2021 a felmondások éveként (The Great Resignation) került be a közgazdasági krónikákba: abban az évben 47 millió amerikai döntött úgy, hogy kilép az addigi mókuskerékből. Különféle okok miatt mondtak fel: sokan rájöttek, hogy nem jó helyen vannak, nem teljes az életük, és léptek. Mások a munka és a magánélet jobb egyensúlyát keresték, vagy éppen rugalmasabb munkahelyet, nagyobb fizetést, elfogadhatóbb vállalati kultúrát. Sokan pedig úgy döntöttek, itt az idő saját lábra állni: az elmúlt két évben közel 10 millió új vállalkozást jelentettek be.

Nem érte meg dolgozni menni

És van még egy ok, amiért nehéz új munkaerőt találni: az országos és a regionális kormány olyan bőkezű juttatást adott a pandémia idején állás nélkül maradtaknak, hogy sokan úgy gondolják, egyszerűen nem éri meg visszamenni dolgozni.

Itt álljunk meg egy pillanatra! Az AKK egyik tanulmányában szó szerint ez áll: „a megnövelt munkanélküli segélyek, az ösztönző csekkek és az, hogy a kijárási korlátozások alatt az emberek nem tudtak elmenni pénzt költeni, mind hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikaiak 2020 eleje óta együttesen 4 billió dollárt tettek hozzá megtakarítási számláikhoz. Konkrétan a (2021 szeptemberében megszűnő) fokozott munkanélküli segélyekből származó heti néhány száz dollárnyi plusz azt eredményezte, hogy az igénylők 68 százaléka többet keresett a munkanélküliség alatt, mint munka mellett”.

A munkaerőhiány kialakulásában közrejátszottak a járvány miatti korai nyugdíjazások, sok nőt pedig a jó minőségű és megfizethető gyermekgondozás hiánya tart vissza a munkahelyére való visszatéréstől. A rendszer ugyanis összeomlott a járvány alatt, hiszen mindenkinek otthon kellett maradnia, így az óvodák, iskolák és egyéb nappali gyerekfoglalkoztató intézmények bezártak és/ vagy jelentős elbocsátásokra kényszerültek.

Az AKK alapítványa és a The Education Trust közelmúltban készült jelentése rámutat, hogy a járvány ördögi kört hozott létre az ágazatban; a munkába való visszatéréshez a munkavállalóknak megbízható gyermekgondozásra van szükségük, de ezek a szolgáltatók maguk is óriási kihívásokkal néznek szembe. 2020 februárja és áprilisa között az ágazat 370 600 munkahelyet veszített el – ennek 95 százalékát nők töltötték be.

Ráadásul a nők most olyan alacsony arányban vesznek részt a munkaerőpiacon, mint amilyenre legutóbb az 1970-es években volt csak példa. 2020 tavaszán 3,5 millió anya hagyta ott állását, ami a dolgozó anyák munkaerőpiaci részvételi arányát a 70 százalék körüli értékről 55 százalékra szorította vissza. Ez azóta javulóban van, de még nem állt vissza teljesen.

Nem akarnak visszamenni az irodába

2020 januárja óta az országban folyamatosan nőtt az üres munkahelyek száma, miközben a munkanélküliség csak lassan csökkent – most ott tartanak, hogy ha minden regisztrált álláskereső elhelyezkedne, akkor is maradna 5,3 millió betöltetlen pozíció. Ráadásul 2021-ben a munkáltatók példátlanul sok, 3,8 millió új munkahelyet hoztak létre. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egyszerre van jelen a munkaerő-fölösleg (ez bizonyos iparágakat érint, például a bányászatot, az építőipart vagy a szállítást), miközben óriási munkaerőhiány van a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, az egészségügyben, a szociális szektorban, az oktatásban, a szállodaiparban és az egyéb szolgáltató iparágakban. Vagyis ott, ahol személyesen jelen kell lennie a dolgozónak, és nem túl magas a fizetés.

Néhány iparágat (egyelőre?) kevéssé érint a munkaerőhiány – ilyen például az üzleti szektor, az informatikai szolgáltatások és egyéb adminisztrációs szakmák –, de nekik most az a legfőbb kihívás, hogyan kezeljék a távmunka terjedését. Az emberek ugyanis nehezen csábíthatók vissza a munkahelyükre – ezen munkavállalók 91 százaléka azt reméli, hogy továbbra is otthonról dolgozhat a munkahét jelentős részében. A Gallup felmérése szerint tízből három munkavállaló azonnal új állást keresne, ha teljes munkaidőben visszahívnák az irodába.

A covid alatt megroppant a bizalom

Az OECD szerint a munkaerőpiac kettészakadt: a gazdag országokban folyamatosan csökken a középfokú képzettséget igénylő állások aránya, ezzel párhuzamosan nő az alacsony és a magas képzettséget igénylő munkakörök száma. A középfokú képzettséggel végezhető munkák azok, amelyek jelentős mennyiségű képzéssel járnak, de nem igénylik a kritikus gondolkodást, miután a készségeket a munkavállaló elsajátította. Ilyenek például a gépkezelők, bizonyos irodai alkalmazottak stb. Az automatizálás sok ilyen állást felszámolt, és a jelenség a főiskolai végzettséggel nem rendelkezőket sújtja a legjobban.

A napokban a Quartz is nagy elemzést közölt a témáról, azt emelve ki, hogy a most tapasztalható munkaerőhiány egy rendszerszintű kudarc eredménye és annak a következménye, hogy a vállalkozások nem értékelték kellőképpen dolgozóikat. Az Egyesült Államokban a munkások meglehetősen védtelenek (kivéve azokat, akiket szakszervezet képvisel, de ők csak az összes dolgozó 11,6 százalékát teszik ki), egyik napról a másikra elveszíthetik az állásukat. Ezt a kiszolgáltatottságot és az állásvesztés traumáját tömegek tapasztalták meg egyszerre a járvány idején, és ez a megroppant bizalom nehezen állítható helyre. Azok a milliók, akiket végkielégítés vagy búcsúbuli nélkül dobtak ki a munkából, túlnyomórészt alacsonyabb fizetésű dolgozók voltak olyan iparágakban, mint a kiskereskedelem, az étkeztetés és a vendéglátás – olyan dolgozók, akiknek nem volt pénzügyi tartalékuk.

Az Egyesült Államok évtizedek óta hagyta, hogy a munkavállalókra vonatkozó normák és azok védelme erodálódjon – írják. A politika már nagyon régóta nem reagál a dolgozó emberek érdekeire – az üzleti érdekek elsőbbséget élveznek annak a hibás gondolatnak a jegyében, hogy ami jó az üzletnek, az jó lesz a dolgozóknak is. Az emberek munkába való visszatérésének legjobb módja a munka jobbá tétele, valamint olyan irányelvek és gyakorlatok bevezetése, amelyek biztosítják, hogy soha többé ne fordulhasson elő, ami a járvány alatt történt.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/20. számában jelent meg május 13-án.