Számos oka van annak, miért időszerű 2022-ben közelebbről is szemügyre vennünk az országként működő vállalatok és a vállalatként működő országok történetét. Egyrészt – bár a háború minden ezzel kapcsolatos témát a háttérbe szorított – a technológiai monopóliumok egyéni és nemzeti önrendelkezésünkre gyakorolt hatása drámaibb, mint valaha. Másrészt többek közt a szomszédunkban zajló konfliktus egyértelművé teszi, hogy a nagyhatalmak sokszor a 21. században is cégeken keresztül (is) ütköznek meg egymással – elég csak a Vagner Csoport zsoldosainak korai feltűnésére vagy a nyugati vállalatoknak Oroszország letérdepeltetésében szánt szerepére gondolnunk.

Világpolitikai ügyekben a média – sőt a történelemkönyvek többsége is – kizárólag országokra és személyiségekre fókuszál, ám az üzleti szereplők súlya meghatározó. Andrew Phillips és J. C. Sharman stratégiával és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó történészek, Queensland és Cambridge professzorai. Az Outsourcing Empire (a biro­dalom kiszervezése) című könyvük annak jár utána, mi a szerepe a történelemben a vállalati formában megjelenő politikai ambíciónak.

Kezdjük a tényekkel, a 17. és 20. század között nem szuverén államok, hanem vállalatállamok irányították az európai terjeszkedést. Vállalati entitások (igazgatótanáccsal, tőkével, részvényesekkel stb.), amelyek olyan jogkörökkel rendelkeztek (hadsereg fenntartása, helyi lakosság megadóztatása, igazságszolgáltatás stb.), amilyeneket mai fejjel csakis az államok előjogainak tartanánk. A jól ismert Kelet-indiai Társasághoz vagy a gyérebben kutatott Hudson-öböli Társasághoz hasonló vállalatállamok exkluzív jogokat kaptak az államszerű funkciók kiépítéséhez és fenntartásához, tulajdonképpen hibridizálták a kormányok és a cégek legfontosabb képességeit.

Phillips és Sharman meggyőzően érvel amellett, hogy ez a sajátos működési modell gazdaságilag jóval hatékonyabb volt a birodalmak (például a britek és a hollandok) számára, mint a nemesfémek felhalmozásából és a fűszer-kereskedelem bevételeiből az állami bürokrácián keresztül finanszírozott Habsburg- vagy portugál szervezeti felépítmény. Az üzleti alapon eljáró vezetők eleve sokkal többet engedhettek meg maguknak a kapcsolatépítésben, mint a diplomácia szabályai által gúzsba kötött állami hivatalnokok, így sokkal hatékonyabbak lehettek a tőkefelhalmozásban. Ha pedig ahhoz fűződött érdekük, könnyen semlegesek maradhattak az adott térség háborús eseményeiben. Nem véletlen, hogy a receptet a svédek, a dánok, a németek, sőt a genovaiak is másolták, és Dél-Ázsián kívül Afrikában és a Csendes-óceánon is elterjedt – igaz, nem minden nemzet karakterével bizonyult összeegyeztethetőnek. A szuverénként eljáró állami vállalatok döntő szerepet játszottak a modern világ kialakulásában. Nem csupán azzal, hogy a birodalmi lándzsa hegyét képezték, azzal is, hogy bevezették az államilag szentesített kalózkodást és az emberiség nagy tömegeinek árucikként (mai analógiával adatként) való kezelését.

Phillips és Sharman felhívja figyelmünket, hogy számos mai multinacionális vállalat szoros rokonságot mutat a történelmi példákkal. Az internetes óriáscégektől az olajvállalatokig sokan tagozódnak be szervesen valamilyen állami hátterű aspiráció eszköztárába. Az olyan technológiai irányok, mint a blokklánc vagy az azon alapuló digitális pénzek elterjedése új távlatokat nyit állam és vállalat keresztezésében. A birodalmi észjárás örök, csak a logisztikája változik.

Andrew Phillips – J. C. Sharman: Outsourcing Empire. How Company-States Made the Modern World. Princeton University Press, 2020