Balázs Boldizsár és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.

A múlt évben Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott a Ferenc­város férfi-vízilabdacsapata, de az idei szezonban volt, amikor úgy tűnt, a belgrádi nyolcas döntőbe sem biztos, hogy sikerül majd a kvalifikáció. A két nyolcas csoport négy-négy legjobb együttese jutott be az egyenes kieséses rendszerben lejátszott negyeddöntő-elődöntő-döntőbe. Az FTC nyolcmeccses veretlenségi sorozattal kezdte a „nagy” csoportkört, ám február közepén a zseniális képességű csapatkapitány, Varga Dénes sérülése miatt hullámvölgybe csúszott, egymás után kétszer kikapott. Az első kudarc a horvát Jadran Split ellen idegenben még belefért, de a Komjádi uszodában a Barcelonetával szembeni vereség olyan súlyos mértékű volt – tíz gól közte, kilátástalan játékkal –, hogy két út állt a zöld-fehérek előtt: a teljes összeomlás vagy a juszt is visszatérés.

A magyar válogatott gerincét adó csapat a nehezebb utat választotta. A pofon utáni minden meccsét megnyerte, győzelemmel tért haza Belgrádból, Athénból, olyan helyekről, ahol ritkán szokás nyerni bármilyen sportágban. Ezzel a győzelmi sorozattal biztosította a helyét Európa (és a világ) legjobb nyolc csapata között. Majd megnyerte a magyar pontvadászatot is, mielőtt ráfordult volna a klubvízilabda csúcsára, a Bajnokok Ligája-végjátékra.

A Recco és a többiek

Belgrádban már a negyeddöntőben borzasztó nehéz dolga volt a Fradinak a horvát bajnok Jug Dubrovnikkal szemben. Vámos Márton hármat vert egy negyed alatt, a kapus Vogel Soma dupla emberhátrányban védett, de közben Varga Dénest folyamatosan cserélni kellett védekezésben, mert hamar eljutott két személyi hibáig, illetve az ellenfél kapusa is hozott egy négyes védési sorozatot kapott gól nélkül. Bár az elején néggyel is vezettünk, a negyedik negyed elején még két góllal is ment a Jug. Ekkor Varga „Dumi” fél perc alatt berámolt kettőt – abban a sportágban, ahol csaknem ennyi idő egy rendes támadás –, így kiegyenlített a Fradi. A végjátékot ebből a mentális helyzetből a magyar bajnok bírta jobban, így bejutott az elődöntőbe.

Az elődöntő másnapi időpontja jelentősen rontotta a magyar együttes esélyeit. Azzal a Pro Reccóval találkozott a Ferencváros, amely egykoron a Kemény-féle aranycsapat jelentékeny hányadát foglalkoztatta. Lényegében ez az egyesület a klubvízilabda AC Milanba oltott Real Madridja, ahol mindig a világ legjobbjai játszanak – és általában annyian, hogy akár külön-külön csapat is lehetne az olasz bajnokságra és a nemzetközi porondra, így a gyors egymásutánban játszott tétmeccsek nemigen fektetik ki őket. Elismerés a magyar vízilabdának, hogy ebben a gárdában a kezdőcsapat tagja Zalánki Gergő, aki a Fradi elleni sikerből is góllal vette ki a részét, majd másnap öt találatával és a mindent eldöntő ötméteresével jóformán egymaga nyerte meg az olaszoknak a BL-döntőt.

Merthogy az elődöntő ugyanúgy végződött, mint a tavalyi BL-döntő a Ferencváros és a Recco között. És ugyanúgy is alakult: amíg a magyar csapat bírta szuflával, ráerőszakolta játékstílusát az olaszra, majd amikor kimerült, simán fordított az ellenfél. A tavalyi másfél negyeddel szemben ez idén egynegyednyi bizakodást jelenthetett. Sajnos két év alatt összesen sikerült hozni két és fél, három olyan negyedet, amikor a meglepetésvereségtől való félelmében a reccósok olyan dolgokat művelnek, mint a halandók általában, például rossz döntést hoznak.

A bronzmeccs, mint általában, már csak a maradék erők küzdelme volt. Az ellenfél a Brescia volt, amely a Fradi előtt nyerte a főtáblacsoportot, de amellyel szemben idegenben döntetlent, odahaza győzelmet ért a magyar bajnok a szezon közben. Vámosék most is jól kezelték a hisztis vízilabdaszínházat, és ismét két góllal nyertek, mint májusban a Komjádiban.

A nyolcas döntőben a Fradi-féle főtáblacsoportból idejutó csapatokat csak a Recco verte meg a másik nyolcas csoportból. Minthogy abban a csoportban a Ferencváros második lett, de az őt megelőző Bresciát kétszer verte a szezonban egy döntetlen mellett, továbbra is okkal tartjuk a magyar bajnokot Európa második legjobb csapatának.

Pedig a szakmai konszenzus szerint a Reccón kívüli nagyjából nyolc gárdával a játékerőt tekintve egy szinten áll. De küzdeni és összpontosítani, úgy fest, ők tudnak a legjobban. Tekintve, hogy zömük a magyar válogatottat erősíti, ez igencsak jó jel a nyári budapesti világbajnokság előtt.

Bravúr a Fradi harmadik helye

A Mandiner Märcz Tamás szövetségi kapitányt a világbajnokságra való felkészülés hajrájában kérte értékelésre. A szakember mindenképpen sikeresnek tartja a Fradi idei szezonját, már csak azért is, mert számos nehézséggel kellett megküzdenie a csapatnak. Az egykori olimpiai bajnok játékos szerint kifejezetten örömteli, hogy a magyar bajnok újra Európa három legjobb csapata között van. „Az európai élmezőny igen magas színvonalú, mindegyik csapat rendkívül felkészült. Összességében, az egész évben mutatott teljesítmény alapján megérdemelten lett a Bajnokok Ligája győztese a Pro Recco” – fogalmaz Märcz Tamás.

A sportág egyik legendája, a szintén olimpiai bajnok Csapó Gábor szerint azért is értékes a Ferenc­város BL-ben elért harmadik helyezése, mert több sérülés és betegség tépázta a csapatot. „Nem szabad elfelejteni, hogy Varga Zsolt vezetőedző ablációs szívműtéten esett át, amely beavatkozást egyébként az országos hírű szenior vízilabdázó, Merkely Béla végezte el. A Fradi ebben a szezonban több nem várt, súlyos vereségbe is beleszaladt, ez is jól jelzi, hogy közel sem volt olyan stabil, mint tavaly.”

Csapó lapunknak hangsúlyozza, a Bajnokok Ligája egy „külön színház”, s a Pro Recco olyan előnyöket élvez, amilyeneket egyetlen vetélytársa sem. Kiemelkedő költségvetésből gazdálkodhat, és azért válhat rendkívül stabillá, mert nem csak egy-, hanem gyakran három-négy éves szerződéseket köt a világsztárokkal, így bőven van ideje összeérni a társaságnak.

Nézőcsúcs dőlt

A 2022 elején átadott MVM Dome-ban kézilabdaünnepnek indult a Bajnokok Ligája-döntő, pláne, hogy a Győri ETO magabiztos, erőtől duzzadó játékkal, 32-27-es győzelemmel jutott túl a dán Team Esbjergen, és ahogy várható volt, a másik ágról a francia Metzet 33-27-re legyőző, címvédő Vipers Kristiansand jutott a fináléba. A remek hangulatot fokozta, hogy az Esbjerg elleni találkozó 14 800-as nézőszámát a döntőben sikerült túlszárnyalni: 15 400 jegy kelt el, így megdőlt a női klubkézilabda nézői világcsúcsa is.

Az ünnep már a kezdő sípszó előtt elkezdődött, hiszen a győriek olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia kapusa, Amandine Leynaud káprázatos pályafutása utolsó mérkőzésére készült. Természetes volt, hogy a bemutatás során mindegyik győri játékost hatalmas ovációval fogadta a nézősereg, ám a Vipers magyar klasszisa, Tomori Zsuzsanna sem „úszta meg” az ünneplést. Nem is csoda, hiszen a kiváló átlövő korábban a Győr három BL-diadalában is oroszlánrészt vállalt.

Magyar szempontból remekül kezdődött a döntő: az első negyedóra során 8-5-re, majd 10-7-re is vezettünk, de az nem fért bele, hogy a játékrész közepén súlyos rövidzárlat következzen. Tíz percig nem lőttek akciógólt Stine Bredal Oftedalék, ám a védelem sem volt magabiztos: 0-6-os szériát produkáltunk. Ezek után csoda, hogy a félidőt csupán kétgólos hátránnyal, 13-15-tel zártuk.

Katrine Lundére nem volt ellenszer

A magyar drukkerek abban reménykedtek a szünetben, hogy Ambros Martínék csak kitalálnak valami üdvözítőt, hiszen a kétgólos hátrány egyáltalán nem tűnt ledolgozhatatlannak – különösen nem több mint tízezer Győr-szurkoló előtt. A remény igazolódott, hiszen két és fél perc alatt máris 16-16-ra módosult az állás. Ám ekkor bekövetkezett az, amire tulajdonképpen már az első játékrész alapján számíthattunk: a Győr korábbi világklasszis kapusa, Katrine Lunde lehúzta a rolót, bravúrt bravúrra halmozott, a másik oldalon viszont egyáltalán nem ment jól a védekezés. Nem csoda, hogy Martín mester Amandine Leynaud mellett Laura Glausernek és Silje Solbergnek is lehetőséget adott, de sajnos ki kell mondani: egyikük sem nyújtott átlag feletti teljesítményt, ami a Bajnokok Ligája megnyeréséhez elengedhetetlenül szükséges lett volna. Jelzésértékű az is, hogy az ETO a teljes BL-sorozatban nem kapott 33 gólt, tehát a csapatvédekezés – hiszen óriási hiba lenne a gólokat kizárólag a kapusok számlájára írni – csődöt mondott…

Elkeseredésre azonban nincs ok, hiszen kell annál nagyobb motiváció a következő szezonra, mint hogy a győriek immár négy év után hódítsák vissza a Bajnokok Ligáját?

„Amíg élek, nem felejtem el ezt a hétvégét!”

A Győr egyik legígéretesebb magyar játékosa, a szélső Lukács Viktória a történtek hatása alatt azt emelte ki, sajnálja, hogy a második félidő elején nem ragadták meg azt a lélektani előnyt, hogy rövid időn belül kiegyenlítettek. Sportszerűen hozzátette: „Bármennyire fáj is kimondani, ezen az estén a Vipers egyértelműen jobb volt.”

A norvég bajnok magyar átlövője, Tomori Zsuzsanna érthetően széles mosollyal fogadta a gratulációkat. Szerinte a nem várt diadal egyik titka, hogy a második játékrészben sikeresen váltottak taktikát, rátértek a hét a hat elleni játékra. A korábbi válogatott klasszis nem győzött hálálkodni a közönségnek. „Pályafutásom egyik legszebb napja a mai! Nagyon örülök, hogy itthon játszhattam, és hogy ilyen szeretettel fogadtak a magyar szurkolók. Amíg élek, nem felejtem el ezt a hétvégét!”

Nyitóképen: Katrine Lunde kiváló védéseivel nagyban hozzájárult a norvég sikerhez. Fotó: MTI / Kovács Anikó