Az öreg hölgy álmodozása

Akár rejtvény is lehetne, és valószínűleg nem sokan jönnének rá a megfejtésre: mi a közös a rollátorban, a dizájnban, egy startupban és egy nyugdíjas professzor asszonyban? A válasz: mindegyik egy nem mindennapi németországi cégalapítás történetéhez tartozik. A bankok mindenesetre pár éve szokatlannak találták, hogy a most 72 éves Elke Jensen vállalkozásba kezd, és nem adtak neki hitelt. A kezdőtőkét barátok, ismerősök pótolták ki. Annyiban pedig a termék is szokatlan, hogy az idősebbek járását segítő kerekes járókeret, a rollátor nem tipikus dizájntermék. A CityCaddy célja azonban kifejezetten az, hogy ne hasonlítson gyógyászati segédeszközre. Ha valaki, akkor Jensen alkalmas volt arra, hogy megtervezze a csinos járássegítőt: 15 éven át volt professzor a hamburgi divat- és dizájnakadémián (AMD).

Nyugdíjasként már maga is érezte, hogy kezd esendőbbé válni, és másokon is látta, mire lenne igény. Jó példa erre az a hölgy, aki később az új termék egyik vásárlója lett: mindaddig gyerekkocsit tologatott, mert nem akarta, hogy rollátorral lássák. Jensennek az a benyomása támadt, hogy aki rollátort használ, az szomorúnak, sőt rokkantnak tűnik, ezt pedig senki sem szeretné. A CityCaddy ezzel szemben tetszetős, színes, divatos – annak ellenére, hogy két meglehetősen alacsony presztízsű termék, a rollátor és a kerekes bevásárlószatyor keresztezéséből született. Igaz, ezer euró körüli ára nem a kisnyugdíjasok költségvetéséhez igazodik. A német gyártmányú, sok kézi munkával készülő termékből eddig hetven darab talált gazdára. Jensen terve évi ötszázas széria, később villanymotoros változat is elképzelhető. A szerkezet 100 kilóig bírja el a rá támaszkodó ember súlyát, a szatyorba 15 kilónyi holmi pakolható, a kerekek lépcsőn is húzhatóak. Méretét úgy tervezték, hogy akár a vasúti kocsik keskeny folyosóin is elférjen, hiszen Jansen koncepciója nem az volt, hogy tetszetősebb bevásárlótáskát tervezzen, hanem az, hogy azok is egyedül utazhassanak, akiknek már nehezükre esik a járás. „Senki sem szeretné, ha az esendősége alapján ítélnék meg” – mondja Jensen. Ehhez tartozik, hogy a CityCaddy vásárlói között akadnak fiatalabbak is, például olyanok, akik szklerózis multiplex miatt járnak nehezen.

A tinédzser- vagy huszonéves kor amúgy nem feltétlen követelménye a startup-alapításnak. Német felmérés szerint az ottani cégalapítók átlagosan 36 évesek. Egy amerikai kutatás pedig azt mutatta ki, hogy a legsikeresebb alapítók átlagosan 45 évesek. Jensen úgy látja, hogy a gründolás nem annyira kor, hanem inkább személyiség kérdése. Lassan hét éve, hogy a frissen nyugalmazott és emiatt kissé sértődött dizájner megrajzolta a CityCaddy első tervét. A prototípust a bátyja készítette el. Jensen ezután sorra járta a szakvásárokat, kereste a kapcsolatot a lehetséges gyártókkal, de – mint mondja – a kora miatt érzékelt némi távolságtartást. 2019-ben alapította a céget, a sorozatgyártás 2021-ben kezdődött. Nem csak a kezdőtőkéhez volt szüksége a barátaira: a reklámfotókhoz egy hasonló korú barátnője állt modellt, az üzleti és pénzügyi tervet is egy ismerős gazdasági szakember állította össze, baráti alapon. Tavaly novemberben a CityCaddy díjat kapott a blikkfangos nevű hamburgi Blickfang dizájnvásáron.