Az utóbbi száz esztendő tudománytörténete – Szilárd Leótól Erdős Pálon át egészen Barabási Albert Lászlóig – bővelkedik a példákban, amikor a világ legambiciózusabb tudásgazdaságát magyar szürkeállomány termékenyítette meg. A névsor ma is bővül, érdemes megismerkednünk Érdi Péter számító­gépes agykutató nevével. Szerzőnk a Bolyai-gimnáziumban érettségizett, az ELTE-n és a BME-n szerezte diplomáit, majd az MTA-n olyan matematikai modellen dolgozott, amely lehetővé tette a jövőben megszülető technológiák előrejelzését. 2002 óta él és tanít az Egyesült Államokban – legújabb könyvének eredetijét is angolul, az amerikai piacra írta a világ legelismertebb egyetemi kiadója, az Oxford University Press gondozásában.

Miről szól a Rangsorolás? Elsősorban arról, hogyan és miért vezetjük félre a saját elménket az „objektivitás” jelszava alatt. Hogy miért imádjuk a legkülönfélébb listákat és rangsorokat, és hogyan védekezhetünk az ügyesen csomagolt manipulációval szemben. Érdi felemlegeti a Népsport egyik 1967-es címlapját, ami kamaszként először döbbentette rá saját megtéveszthetőségére. Beszéljenek az objektív számok – ígérte a Dózsa szezonjáról készült beszámoló, ám a szövegben kizárólag a tudósítók szubjektív értékeléseit találta, az egyes játékosok teljesítményére általuk megítélt pontszámmal. Szerzőnk szerint az emberi hierarchiák belső szerkezete maga is egyfajta össznépi listázás eredménye, aminek okait az evolúciós pszichológiában kell keresnünk. Egyrészt a rangsorolás segítségével strukturáltabbá, értelmezhetőbbé válik a bennünket körülvevő valóság. Másrészt az állandó, sokszor implicit listázással kialakuló hierarchia a leghatékonyabb eszköznek bizonyult a közösség működtetésére.

A jelenség időtlen karakterén túl a 21. század minden korábbinál inkább a listázások kora: naponta ​találkozunk országokról, termékekről vagy emberekről készült rangsorokkal. A Google sikerének alapja az egyes weboldalak egymáshoz mért fontosságát rang­soroló PageRank; sokan a középiskolai és egyetemi rangsorok alapján választanak gyermekeiknek iskolát, függetlenül a majdani diák sajátos hátterétől, készségeitől. Nem is beszélve a Netflix ajánló algoritmusáról, ami akár döntő hatással lehet a fiatal nemzedékek világképére. Minden rangsort automatikusan objektívnek hiszünk, holott – kis túlzással – a legmagasabb hegyek felsorolásán kívül nem létezik elfogulatlan lista. A listákat emberek vagy emberek által megalkotott algoritmusok készítik nekünk, mégis a tárgyilagosság ábrándjával kecsegtetnek minket. A rangsorok befolyását Érdi a nyomtatott sajtó egykori szerepével állítja párhuzamba, Mark Twaint idézve „ha nem olvasol újságot, alultájékozott leszel. Ha olvasol, akkor félretájékoztatott”.

Az esetek egy részében okos dolog listát vezetni, máskor haszontalan. Megint máskor a mesterséges intelligencia segítségével a listák már önmagukat vezetik. Érdi szerint a rangsorokhoz való vonzalom olyan erőteljes az emberi agyműködésben, hogy képtelenség leszámolnunk vele. Egyes döntéseink kialakításakor azonban ráérezhetünk az egészséges egyensúlyra, ha a tömör, számszerűsíthető információt tartalmazó listákat részesítjük előnyben, és ha azokkal sem próbáljuk meg helyettesíteni a saját ítélőképességünket.

Érdemes figyelemmel követnünk Érdi Péter munkásságát. Következő könyvét egy legalább ennyire izgalmas témának szenteli: arról ír majd, miként válthatja fel „eldobható” világunkat – legyen szó tárgyainkról, kapcsolatainkról vagy társadalmunkról – a javítás kultúrája.

Érdi Péter: Rangsorolás. Egy össznépi társasjáték íratlan szabályai. Typotex, 2021

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója