Franklin Foer biztosan nincs egyedül azzal a véleményével, amely szerint a futball segítségével a világon minden megmagyarázható. Saját mikrokozmoszában ugyanakkor kifejezetten magányos lehet, hiszen a sport s ezen belül a labdarúgás civilizációs jelentőségének felismerése, pláne hangsúlyozása a legkevésbé sem szokványos viselkedés a liberális véleményformálók között. Mégis, Foer a hírhedt The New Republic riportereként írt kíváncsi és izgalmas könyvet a fociról – egy olyan hetilap alkalmazottjaként, amitől többnyire csak felszínes gúnyolódásra futja, ha az „átlagemberek” világáról kell tudósítani. De mit keres ez a könyv egy jövőt fürkésző rovatban?

Szerzőnk alaptézise, hogy a futballnál nem létezik sajátosabb és színesebb prizma a globalizáció jövőjének szemügyre vételéhez. A legtöbben arról írnak, hogyan változtatja meg a nemzetköziesedés a helyi kultúrát. Foer fordítva gondolkodik. Miközben a világ egymástól távoli pontjai látszólag egyre inkább hasonlítanak egymásra (Starbucks kávézók, call centerek, pilatesórák), éppen a focihoz kapcsolódó helyi szokások és rítusok teszik mindvégig egyértelművé, hogy a homogenizáció kudarcra van ítélve.

Hat hónapos alkotói szabadsága alatt Foer minőségi időt töltött a legkülönbözőbb közösségek tagjaival, a brazíliai favelák poros grundjaitól a Glasgow Rangers protestáns kemény magján át a rettegett belgrádi huligánokig, mélyére ásott a futball történetét a politikatörténettel összekötő esetek sokaságának az 1920-as évek osztrák bajnokságát uraló bécsi zsidó futballklubtól a helyi vezérszurkolók Jugoszlávia felbomlásában játszott szerepéig, és közelről vizsgálta a sportág bár ügyefogyott, így is látványos térnyerését az Egyesült Államokban. Szerinte minél inkább frusztrálja az embereket az egyformaság, az otthonérzet elvesztésének fenyegető perspektívája, annál többen próbálják a futballon keresztül meghatározni önmagukat.

Hatalmas tévedés, hogy a modernizáció, a gazdasági növekedés vagy a technológiai szofisztikáltság bármennyire is csökkentené a törzsi rivalizálás jelentőségét a társadalomban. Foer szerint a „minimalista szépségű” futball táplálta szenvedély kiirthatatlan, mert „pornográf élvezetet” nyújt a közönségnek, amit csak tetéz, hogy „mindig a szomszéddal tudjuk a legjobban gyűlölni egymást”. Komoly városok nem léteznek komoly futballellentétek nélkül, s legtöbbször gazdasági értelemben is ez a metafizikai kontextus tartja életben a klubokat. A valóságnak ezt a rétegét, a „munkásosztály szenvedélyét” a juppik és a sznobok – ismeri el szerzőnk maró önkritikával – sosem lesznek képesek megérteni. Pontosan ezért lepik meg őket újra és újra az olyan dolgok, mint a nacionalizmus újjáéledése, a bábállamok szétesése vagy a demokrácia csúfos kudarcai a hagyományosan nem demokratikus berendezkedésű országokban.

Bár maga a foci is joggal lehetne a globalizáció egyik jelképe, hiszen az angol sziget egykori úri játékát ma már a világon mindenütt tömegek játsszák, végül mégis annak a szimbóluma lesz, hogyan maradnak meg közöttünk a kulturális különbségek. Azok a sajátosságok, amik egyszerre okoznak háborúkat és reneszánsz teljesítményeket.

Franklin Foer: How Soccer Explains the World. An Unlikely Theory of Globalization. Harper Perennial, 2010

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója