“Az összes általam írt női karaktert ők inspirálták.”

 HVG  |   2022. február 18., péntek
ALMODÓVAR VISSZATÉRÉSE  ANYAI ÖRÖMÖK  TÖRTÉNELMI BŰNÖK

A család az család

A gyereküket egyedül nevelő nők helyzete és Spanyolország polgárháborús múltja egyaránt foglalkoztatja a legendás rendezőt, Pedro Almodóvart legújabb, Párhuzamos anyák című filmjében.

MATALIN DÓRA

„Egyedülálló anyák, akiknek nagyon meg kell küzdenk, hogy egyensúlyt teremtsenek anyaként és családfenntartóként” – így jellemezte Pedro Almodóvar Oscar-díjas spanyol rendező legújabb filmjének, az e héttől a magyar mozikban látható Párhuzamos anyáknak a főhőseit. Almodóvar nem először nyúl a témához: így tett példáua Tűsarok, a Mindent anyámról vagy a Volver című filmjeiben is. A Párhuzamos anyákban két társ nélküli nő, a középkorú Janis (Penélope Cruz a legjobb színésznő díját nyerte el a velencei filmfesztiválon az alakításáért) és a kamasz Ana (Milena Smit) ugyanazon a napon, ugyanabban a kórházban szülnek. Egyikük terhessége sem volt tervezett, Janis mégis boldog, mert régóta vágyott arra, hogy gyereke legyen. Ana viszont félig még maga is gyerek, ráadásul súlyos trauma érte, így eleinte nem tud igazán örülni az anyaságnak. A két nő barátságot köt, bár akkor még nem sejtik, hányféle módon fonódik majd össze a sorsuk.

„Az 1950-es és az 1960-as években, nőkkel körülvéve nőttem fel. Az összes általam írt női karaktert ők inspirálták, az, hogy a stabilitásuk bármit képes volt legyűrni. És a küzdőképességük meg az erejük” – mesélte a filmről a rendező, és hozzátette: órsi a különbség a gyerekkorában látott nők és a Párhuzamos anyák szereplői között. Ezek a karakterek a mában élnek, és nemcsak anyaként akarnak kiteljesedni, hanem alkotó emberként is. Janis fotóművész, akinek egy pillanatig sem kérdés, hogy a kislánya születése után szinte azonnal folytatja a munkáját. A Párhuzamos anyák világában teljesen természetes, hogy a frissen szült anyáknak bébiszitter, bejárónő siet a segítségükre, ha már a férfiak távol vannak. Az, hogy mindezt a középosztálybeli, egyedülálló nő hogyan engedheti meg magának egyetlen fizetésből, valószínűleg leginkább a kelet-európai nézőben merül fel.

a  karakterek a  mában élnek, és nem csak anyaként akarnak kiteljesedni

Janis és Ana nem sokáig marad egyedül, azonban a családforma, amelyben élnek, messze esik a Magyarországon propagált anya, apa, két-, de inkább háromgyerekes modelltől. Almodóvarnál ugyanis a családok nem vérségi, hanem érzelmi kötelékek mentén alakulnak. Nála mindegy, milyen nemű, rokoni vagy baráti kapcsolatban élő emberek alkotnak közösséget, a lényeg a szeretet és a figyelem, amit a felnövekvő gyereknek adni tudnak. Elmondása szerint a Párhuzamos anyák forgatókönyvének írásakor a családalapítási vágyon, a családok különböző formáin gondolkozott, az érdekelte, létrejöhetnek-e a megszokottnál nyitottabb családok, amelyek nem nemi, szexlis identitáson alapulnak, hanem azon a vágyon, hogy a felnőttek gondoskodni akarnak a gyerekekről.

A Párhuzamos anyák azonban nem csak erről szól. A The New York Times méltató cikke kiemelte, hogy a 72 éves rendező a pályája során most először foglalkozik kiemelten a spanyol polgárháború és az azt követő, 40 évig tartó Franco-diktatúra következményeivel. Janist a gyereknevelésen és a karrieren túl a múlttal szembenézés is foglalkoztatja. Elszántan küzd azért, hogy a szülőfaluja határában lévő tömegsírt feltárják, hogy a holttesteket a leszármazottak méltó módon temethessék el. A tömegsírba lőtt áldozatok között van a saját dédapja is, akit a felesége és kislánya szeme láttára, a vacsoraasztaltól hurcoltak el a spanyol fasiszták, Franco falangistái.

Bár eddig valóban nem emelte filmjei központi témájává, az el­nyomó hatalom Almodóvar néhány korábbi alkotásában már megjelent. A 2004-es, önéletrajzi elemeket tartalmazó Rossz nevelésben az 1960-as évekbeli bentlakásos katolikus fiúiskola világa tökéletes lenyomata volt az intézményt körülvevő Franco-érának. Az Eleven hús (1997) főhőse pedig még gyerek ugyan Franco idején, de már a születésének nem éppen idlis körülményei is a diktatúrához kötődnek (szükségállapot idején, egy buszon jött világra), ráadásul a Franco-korszakból hátramaradt emberek és idk felnőttként is megkeserítik az életét.

Almodóvar határozottabban akart fogalmazni országa múltjával kapcsolatban

Most azonban Almodóvar határozottabban akart fogalmazni országa múltjával kapcsolatban. „Úgy érzem, Spanyolországnak morális adóssága van a háború áldozatainak családjaival szemben” – nyilatkozta. A Párhuzamos anyákban a fiatal Ana a középkorú Janis szemére veti, hogy lassan a mánjává válik a tömegsír feltárása. Janis azzal vág vissza, hogy Ana jobban tenné, ha venné a fáradságot, és megismerné a saját családja múltját, mert ha nincs tisztában azzal, hol voltak, mit tettek a felmenői a polgárháború, majd a diktatúra idején, kellemetlen meglepetések érhetik az életben.

„Szerettem volna szólni ahhoz a fiatal generáchoz, amelyet Ana képvisel, akinek nemcsak a múltat kell tisztáznia, hanem azt is meg kell értenie, hol volt a családja a konfliktus idején. Hogy felismerje saját helyét a világban, az általa örökölt problémákat, amelyek innentől kezdve hatással lesznek rá. Ismernie kell országa és a családja történelmét. És a történelem legsötétebb részét is, mert csak így lehet legyőzni, előrelépni, és nem ismételni ugyanazokat a hibákat” – magyarázta a rendező.

Az elismerő kritikákat és nagy valószínűséggel egy újabb Oscar-jelölést besöprő Párhuzamos anyákkal Almodóvar visszatért művészete korábbi csúcsaira. A 2013-as Szeretők, utazók volt talán rendezői karrierje mélypontja, de azóta készült filmjeivel, a Julietával (2016) és az ugyancsak önéletrajzi, a depresszjával, alkotói válságával szembenéző Fájdalom és dicsőséggel (2019) lassan visszatalált eredeti hangjához. Újra meglelt alkotókedvét mutatja, hogy a Párhuzamos anyákkal együtt moziba kerül Emberi hang című rövidfilmje is, Tilda Swinton főszereplésével. Jean Cocteau 1930-as mono­drámájának megfilmesítése Almodóvar első angol nyelvű alkotása, egyben első rövidfilmje is (HVG, 2020. november 12.). Ez felkészülés is volt karrierjének legújabb kihívására: első angol nyelvű egész estés filmjének, az A Manual for Cleaning Womennek a forgatására, Cate Blanchett-tel a főszerepben.