A hatvanas években a díjátadás helyszíne szinte mindig a MÚOSZ Népköztársaság úti székháza volt. 1966-tól a korábban sportújságíróként, később az MLSZ elnökeként, majd az UEFA alelnökeként, illetve megbízott elnökeként tevékenykedő Barcs Sándor adta át az elismeréseket, őt Pálfy József MÚOSZ-elnök követte. A következő nagy változást a nyolcvanas évek hozták, amikor az MTV Sportosztálya és a Telesport már főszerepet vállalt a díjátadásban. 1985-ben debütált Az Év Edzője díj, amelyet az Európa legjobb csapatának is megválasztott labdarúgó-válogatott sikerkapitánya, Mezey György érdemelt ki – azóta is megdöntetlen fölénnyel.

Az új idők szele 1988 elején érte el Az Év Sportolója-gálát, ekkor már valóságos sztárparádé vonult fel a Budapest Sportcsarnokban – tízezer néző előtt. A nagyszabású programot body building bemutató és az europophullám egyik nagy tinisztárja, a brit Mandy Smith koncertje zárta. 1988 különleges esztendő volt, hiszen decemberben is rendezett egy gálát a sportújságíró-szakosztály a szöuli olimpia hőseinek tiszteletére. Ez azért is volt felejthetetlen esemény, mert az 1976-os montréali nyári játékokat követően – politikai okokból – az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i esemény is csonka olimpiaként vonult be a sporttörténelembe.

Két évvel később fontos változás történt: a sport­újságírók ekkor szavazhattak először külön az edzőkre és a szövetségi kapitányokra. Azóta ez a két kategória újra egyesült, és az integráció jegyében a parasportolókat felkészítő edzők is részesei lettek a versenynek. Érdekes­ségképpen: 2007-ben a jubileumi, ötvenedik gála két győztese, Talmácsi Gábor motorversenyző és Szávay Ágnes teniszező nem a hagyományos magyar sikersportágak képviselőiként nyerték el a rangos elismerést.
2008-ban egy új kategória, a Magyar Aranylabda-szavazás első nyertese, Hajnal Tamás – a Ferencváros jelenlegi sportigazgatója – is díjat vehetett át. Az évszázad mérkőzése 55. évfordulója alkalmából Grosics Gyula és Buzánszky Jenő életműdíjban részesült.
2016-ban köszöntött be a gálák aranykora: a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) Szöllősi György elnöksége alatt új alapokra helyezte az eseményt. A cél nem is lehetett más, mint hogy a magyar élsportolók év közben nyújtott világklasszis teljesítményét a szereplésükhöz passzoló módon, rangos helyszínen, gálajellegű keretek között valódi sportünneppé formálják. Így minden korábbinál fantasztikusabb helyszínre, a Nemzeti Színházba költözött a produkció, s évről évre nagyon színvonalas műsort hoz össze Szabó László kreatív producer – aki a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség elnöki tisztét is betölti. A közelmúltból emlékezhetünk a nemzet sportolója, a háromszoros olimpiai bajnok öttusázó Balczó András hittel és szeretettel teli mondataira és „feltámadására”, hiszen ülve mondta végig monológját, a végén felpattant, és eldobva botját, széttárt karokkal hallgatta az állva tapsoló közönség szűnni nem akaró ünneplését. (E sorok írójának azt is elárulta: azóta sincs szüksége a botra.) Különleges pillanatot jelentett Shane Tusup úszóedző szerelmes üzenete, amelyet akkori feleségének, a nézőtéren ülő Hosszú Katinkának intézett; no és a magyar futball legendás alakja, a korábbi világválogatott, majd háromszoros szövetségi kapitány Mészöly Kálmán érzelemdús mondatai is emlékezetesek, amelyeket senki sem bírt könnyek nélkül végighallgatni.

Az Év Sportolója-gálák színvonalát világsztárok jelenléte is növelte: az utóbbi években csak emiatt látogatott Budapestre – többek között – a kilencszeres olimpiai bajnok atléta Carl Lewis, a szintén kilencszeres ötkarikás bajnok úszó, az apai nagyszülei révén magyar származásával itt igazoltan szembe­sülő Mark Spitz, a kilencszeres Grand Slam-győztes teniszező Szeles Mónika vagy éppen a négyszeres olimpiai bajnok tornászcsillag, a román színekben versenyző Szabó Kati. Abban, hogy ők részt vegyenek a rangos eseményen, évről évre oroszlánrészt vállal az MSÚSZ alelnöke, lapunk sport­rovatának vezetője, a korábbi tornász olimpikon Csisztu Zsuzsa.

A mostani gála színvonala sem maradt el a megszokottól. Ezúttal az ír kerékpáros-legenda, az 1987-ben Tour de France-­ és Giro d’Italia-győztes, világbajnok, tripla koronát elérő Stephen Roche volt a díszvendég. Roche az idén Magyarországról induló Giro d’Italia nagy rajtjában és a kerékpáros életmód népszerűsítésében is részt vesz.

Az idei két győztes a Mandinernek közvetlenül a díj átvétele után nyilatkozott. A Tokióban sporttörténelmet író, 2021-ben a világ hetedik legjobb férfisportolójának megválasztott Szilágyi Áron a következőket mondta: „Erre a gálára nem versenyezni, hanem ünnepelni jöttem, de természetesen nagyon örülök annak, hogy 2016 után újra engem választottak az év férfisportolójának. Minden egyes érem és elismerés boldoggá tesz, erre a kitüntetésre is büszke vagyok. Amikor a díjátadás előtt Milák Kristóffal és Lőrincz Tamással találkoztam, az jutott eszembe, hogy náluk is tökéletes helyen lenne ez a díj; az ő versenyeiket is végigizgultam, és szurkolóként hatalmas öröm volt számomra az ő sikerük is. Egyébként nagyszerű dolognak tartom, hogy egy évben egyszer összejövünk, és együtt örülünk a magyar sportsikereknek.” A Tokióban egyéniben ezüst-, a négyes tagjaként aranyérmet nyerő Csipes Tamara nemcsak az olimpián, hanem Az Év Sportolója-gálán is tarolt, hiszen az egyéni sportágak kategóriájában és egyéniben is az élen végzett.

A Mandinernek elmondta, nem készült szónoklattal, spontán jöttek a derültséget okozó gondolatai. Tamara az egyéni díj átvételekor hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a világraszóló teljesítmények mögött az embert is vegyék észre az újságírók és a közvélemény. „Őszintén elmondtam az érzéseimet, és jó lenne, ha ezt szép lassan mindenki megértené. Az a legnagyobb probléma, hogy nemcsak az élsportban, hanem az élet minden területén a teljesítményorientált szemlélet uralkodik, és ha nem jön össze a remélt siker, az ebből fakadó önbizalomhiány jobban terjed, mint a vírus. Mindez egy negatív spirált indíthat el, amelyből aztán soha nem tudunk kitörni. Ezért felemelni kell egymást, nem a mélybe taszítani. A két díj között nem teszek különbséget; az mindenesetre nagyon jólesett, hogy a női kajaknégyes többszöri jelöltség után végül győztes lehetett.”

Nyitókép: MTI / Illyés Tibor