Lovászy László írása a Mandiner hetilapban

Manapság népszerű-hírhedt téma a klímaharc, és nagyjából kétféle álláspont létezik. Az egyik szerint klímaadót kell kivetni az állampolgárokra és megszorításokat kell végrehajtani: üljenek kisebb autóba, ne fürödjenek mindennap, és szellőztessenek mosás helyett. Vagyis az ökológiai lábnyom mérsékléséért csökkenteni kell a fogyasztást. A másik érvelés szerint a nagy multiknak kellene többet adózniuk, és a szennyező fizet elvet kellene alkalmazni.

Nos, mindkettőnek megvan a maga gyengéje. A klímaadóval és a megszorításokkal az a baj, hogy az 1950-es évektől épített, műanyagon alapuló világ átlagfogyasztójától kérik most a milliárdosok és az uniós csúcsvezetők, hogy fogyasszon kevesebbet, s ugyanezek az emberek a klímacsúcsokra magánrepülőkkel és seregnyi asszisztenssel, tisztviselővel érkeznek. Sőt olyan is van, hogy azt mondják: ne vállalj több gyermeket, mert az rossz a földnek – pedig éppenséggel az EU-n kívüli világban nő milliárdokkal a népesség. Mindeközben a multik megadóztatása – látjuk a Ryanair provokatív példáján – keservesen nehéz dolog, hiszen egy-egy globális cég olyan pénzügyi forrásokkal rendelkezik az ügyvédek és tanácsadók megfizetésére, hogy azzal már egy közepes méretű ország sem tud versenyezni. Arról nem beszélve, hogy az EU kisebb környezetszennyező kibocsátásért felelős, mint például Kína vagy az USA.

Akkor min lehet és tudunk változtatni, amire az átlag­ember is azt mondja, hogy neki is jó? Továbbmenve: mi volt a 2019–2021-es koronavírus-járvány legfontosabb aspektusa? Nos, az egészségünk. Már 2021 elején látszott, hogy az elhízás önmagában és jelentősen növeli annak veszélyét, hogy egy fertőző betegség az átlagosnál súlyosabb következményekkel járjon. Az Elhízás-világszervezet 2021-es jelentése rámutatott arra, hogy a túlsúly rizikótényező a covid­szövődmények kialakulásában, és fokozza a kórházi kezelés, az intenzív ellátás és a gépi lélegeztetés szükségességének veszélyét. 2021. február végéig a járvány okozta 2,5 millió halálesetből 2,2 millió olyan országokban történt, ahol a lakosság több mint fele túlsúlyosnak minősül, beleértve hazánkat is. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország különösen előnytelen helyzetben van ezen a téren: az ötven év alatti korosztályban csaknem háromszoros az elhízottak aránya a teljes mintához képest, a nők esetében pedig megközelíti a négyszeres arányt. Az elhízottság tekintetében a magyar emberek a csehekkel, a mexikóiakkal, a britekkel és az amerikaiakkal vannak egy társaságban. Honnan is indult ez?

Láthatatlan negyedik fogás

A magyarok a karcsúságban világelső japánokkal voltak egy szinten a naponta bevitt kalóriamennyiség tekintetében 1995-ben, a Bokros-csomag évében. 2018-ra jócskán meghíztunk a napi 3300 kilokalória bevitelével, a japánok azonban nemhogy híztak, hanem karcsúbbak lettek 2700 kilokalóriás fogyasztásukkal. Ráadásul a magyarok már a gulyáskommunizmus alatt, 1987-ben vezették a napi kalóriabevitelt 3600 kilokalóriával – ami a mostani „előkelő” amerikai értéknek felel meg. Hogy értelmezni tudjuk, mennyi az annyi: egy szelet barna kenyér, két szelet pulyka­sonka, egy csemegeuborka, egy natúr joghurt, egy grillezett, töltött virsli salátával, újabb három virsli sajttal töltve, 10 dekagramm vegyes saláta, két kivi, 10 deka főtt burgonya, valamint 10 deka párolt brokkoli mindössze 1000 kilo­kalória. Ennek nagyjából a felével eszünk többet 1960-hoz képest, ami lényegében megfelel egy negyedik fogásnak, hiszen egy isteni, krumplival sült, fűszeres tepsis csirke 500 kilokalóriának felel meg. Nálunk nagyjából ennyivel kevesebbet esznek a japánok.

És ezek után csodálkozunk, hogy miért van ennyi krónikus, 2-es típusú cukorbeteg vagy keringési rendszerrel összefüggő betegséggel küszködő magyar állampolgár. Nem beszélve az inaktivitásról: a Nemzetközi Sport- és Kulturális Szövetség (ISCA) jelentése szerint az inaktivitás, valamint az elhízás és az azzal összefüggő – például mozgásszervi – megbetegedések ma már sokkal nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek az EU-ban, mint a dohányzás, ami azt is jelenti, hogy a mozgásszegény életmód több mint ötszázezer európai ember korai halálozását okozhatja évente.

A mozgásszegény életmód nemcsak a keringési és mozgásszervi megbetegedések tekintetében súlyos kockázati tényező, kevésbé ismert tény, hogy az elhízás, különösen ötvenéves kortól, növeli a demencia kialakulásának veszélyét is, amely 2050-re vezető betegség lesz az EU-ban. Ez azért is kritikus kérdés, mert az unióban a mediánéletkor már meghaladja a negyvenöt évet. Az adatok alapján az elhízással összefüggő egészségügyi kiadások 5–14 százaléka fordítódik a kövérség szövődményeinek kezelésére az OECD-nél. Ám ezek jórészt megelőzhetők lennének, szemben mondjuk a felróhatóságot nélkülöző koraszületés vagy a vétlen balesetekből adódó sérülések ellátásának költségeivel.

Klímavédelem és húsfogyasztás

Miért fontosak ezek az összefüggések? A tizennyolc éven felüli lakosság 15-20 százalékát érintik az elhízással kapcsolatos problémák, és a KSH 2014-es felmérése szerint a magyarok 21 százaléka már a lépcsőn közlekedést is nehéznek tartotta. Ráadásul miközben csökkent a jövedelmi szegénység hazánkban, jelentős mértékben, mintegy 30 százalékkal emelkedett az elhízottak aránya. Olyannyira erős ez az összefüggés, hogy ha levesszük ezt a 30 százalékos növekedést a koronavírus-járvány következtében elhunytak számából, akkor egymillió lakosra vetítve megelőzne bennünket Franciaország, Spanyolország, Portugália, az Egyesült Államok, Olaszország, az Egyesült Királyság, valamint Belgium is, és nem lettünk volna az első öt uniós tagállamban a halálozások tekintetében.

És lassan rátérhetünk a klímavédelemre is – egy másik aspektusból. A szokásosan hangoztatott és ismert érv az, hogy védjük meg az állatokat, legyen kevesebb kérődző szarvasmarha és felszabaduló metán, és legyen kevesebb pálmaolaj is. Michael Shellenberger szerint – az Apokalipszis soha című könyv szerzője, akit 2008-ban a környezetvédelem hősének választott meg az amerikai Time magazin – a vegetáriánus életmód alig 5 százalékkal kisebb károsanyag-­kibocsátással jár. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a legnagyobb területigényű hús előállítására használt termőterület nagysága jelentősen, egy alaszkányi területtel csökkent az utóbbi időszakban. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az állattenyésztés önmagában közel 15 százalékban felel az üvegházhatású gázok termeléséért. A karbonkibocsátás azonban a legfejlettebb országokban az 1970-es évek óta nem nő, hanem éppenséggel csökken, s ez különösen igaz az Egyesült Királyságra, Németországra és Franciaországra. Kevesen tudják, de az erdős területek is folyamatosan nőnek Európában – ma már jóval zöldebb a kontinensünk, mint amilyen száz éve volt.

Az elhízás azzal is jár, és annak is következménye, hogy többet vásárolunk. S olyan termékeket is megveszünk, amelyeket aztán kidobunk. Bár hazánk a középmezőnyhöz tartozik, így is fejenként 175 kilogramm élelmiszert dobunk ki évente, tehát naponta fél kilót. Mindeközben tömegével vágjuk le az állatokat, miután energiaigényesen termesztett takarmánynövényekkel etettük őket, és – adott esetben tengerentúli – szállítási, logisztikai szolgáltatásokat is igénybe vettünk. Shellenberger mégis úgy látja, hogy nem kevesebb, hanem több ipari mezőgazdaságra van szükség, mert például a szabadon tartott marháknak hússzor több földre van szükségük, ami háromszor nagyobb károsanyag-kibocsátást is eredményez.

Az OECD adatai alapján az utóbbi húsz évben megduplázódott a világ húsfogyasztása, és 2030-ig további 10 százalék feletti növekedés várható. Még a klímatudatos fiatalok körében is nőtt a húsfogyasztás mind az USA-ban, mind pedig az Egyesült Királyságban, ahol egyébként a legtöbb elhízott ember él. A fejlett országokban 2019-ben közel 70 kilogramm – vagyis egy átlagos európai nő testtömege – volt az egy főre eső éves húsfogyasztási mennyiség. Még mi, magyarok is évente mindegy 65 kilogramm húst fogyasztunk, méghozzá 2015 óta növekvő mértékben, különösen a marha- és borjúhús terén lett nagyobb a mennyiség. A növekmény már a középső jövedelmi tizedben is jelentős volt e drága terméknél. 2010 óta 10 kilóval több húst fogyasztunk, ami egyfelől örvendetes, mert jelzi az emberek anyagi gyarapodását, másfelől viszont ez egybeesik azzal, hogy brutálisan nőtt az elhízottak száma, átlagosan csaknem 10 kilogramm felesleget cipelünk magunkon.

Egyéni szinten a klímaváltozás ellen

Mi a tanulság? Az egészséges életmód és a mértékletes élelmiszer-fogyasztás a klímaváltozás elleni küzdelem legfontosabb eszköze lehet egyéni szinten. Az egészségtudatos magatartást elősegítő programokra, intézkedésekre van szükség, és – az iskolarendszeren keresztül – a gyermekeket is fel kell készíteni, hiszen ők lesznek a túlfogyasztás következő generációja. A koronavírus-járvány azt is megmutatta, hogy sok európai országban a lakosság általában vagy egyáltalán nem él az egészségügyi szűrés adta lehetőségekkel, s nyilvánvaló, hogy sok krónikus betegség hátterében a túlsúly áll. Az egészségügyi prevenciós programok terén számos jó példa látható Németországban, Franciaországban, Olasz­országban, Hollandiában, Svédországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, Portugáliában, Máltán és Japánban.

A covidéhoz hasonló járványok kezelése és az egészségügy tehermentesítése érdekében szükség lehet egy „nemzeti testtömegmaximumra” is, ugyanis az eddigi ösztönzők – az egészségtelen élelmiszerekre kivetett csipszadó, a kalóriaszegényebb és egészségesebb iskolai étkeztetés támogatása, a mindennapos iskolai testmozgás bevezetése, az országos uszodaprogram elindítása, valamint a túraútvonalak tucatjainak felújítása – nem elegendő. Különösen a gyermekek, főleg a kisfiúk ­miatt lenne szükség az irányváltásra, mert körükben már minden harmadiknak van testtömegproblémája, és 2025-re arányaiban Magyarországon lehet az EU-ban a legtöbb elhízott gyermek, illetve férfi. A gyermekek mellett az aktív korú, a családok és a nemzet gerincét képező 45–59 éves férfiak sérülékenysége is óriási gond, mert a magyar férfiak – és kisebb mértékben, de a magyar nők is – kiemelkedő mértékben halnak meg ebben a korcsoportban, közel kétszer többen, mint az EU-átlag. Nincs több elvesztegetni való időnk.

Azzal, ha egészségesebb étkezésre, életmódra váltunk, hosszú éveket adhatunk a jelenleg alacsony várható élettartamhoz, egyúttal a Földért is tehetünk. Sőt, egy esetleges magyarországi olimpián is többször hallhatnánk a magyar himnuszt, ha kevesebb elhízott fiatal és gyermek lenne.

A szerző ENSZ- és nemzetközi kapcsolatok szakértő, az NKE tudományos főmunkatársa

Nyitókép: Shutterstock